14. OKT » 2012.10.04.

Túraösszefoglaló Megfigyelt, látott vagy hallott állatok A túra útvonala 14. OKT

Szinte pár nappal elhatározásunk után, miszerint teljesítjük az Országos Kék Kört, azon belül is először az Országos Kéktúrát (OKT), neki is estünk annak 14. számú szakaszának. Úgy döntöttünk, hogy ősszel, és a tél folyamán a fővároskörnyéki egynapos szakaszokat hódítjuk meg, majd a tavasz beköszöntével megyünk távolabb, többnapos túrákra.

A 14. szakasz Hűvösvölgy és a Rozália téglagyár között húzódik, 14,2 km-en keresztül. Utunk első pár méterén már akadályba ütköztünk, a Hűvösvölgyi kesze-kusza, elágazásdús túraösvénykavalkádján nem találtuk meg elsőre, sőt, másodjára sem a helyes utat, így 10 perc veszteséggel kezdhettük csak el a tényleges Kéktúrát.

Mindenesetre összességében az út rendesen jelölve van, a pecsételőhelyek megtalálhatóak gond nélkül, és igen szép helyeken visz keresztül a bakancsunk. Érdemes megnézni ezt a szakaszt, remek kilátóhelyek vannak a fővárosra.

Túraösszefoglaló

A túra során megfigyelt, látott vagy hallott állatok

A természetben a túrázó rendszerint halkan jár, hogy az élővilágot csak minimálisan megzavarva élvezhesse a csendet és nyugalmat; vagy éppen az erdő üdítő zenéjét. Kellő óvatossággal és figyelemmel járva az erdőt pedig előfordulhat, hogy érdekes élőlényekbe botlunk, megfigyelhetünk néhány kellemes hangú madarat vagy színpompás rovart, esetleg lencsevégre is kaphatunk egy-egy nagyvadat, vagy lefülelhetjük a közelünkben bóklászó állatokat.

A kirándulásaink során már sokszor szerencsénk volt, szinte minden alkalommal találkozhattunk az erdő élővilágának valamely képvsiselőjével. Eme túra alkalmával az alábbi állatokat láttuk vagy hallottuk. A képekre vagy a linkre kattintva az elovilag.turaoldal.hu kapcsolódó oldala tölt be bővebb információkkal szolgálva az adott élőlényről.

Az alábbi állatokkal találkoztunk a túra folyamán valamilyen formában. Részletesebb információ a fajokról a www.elovilag.turaoldal.hu weboldalon olvasható.

(1) »

(1) »

(1) »

(több) »

(több) »

A túra útvonala

Táv [km]	Helyszín	Időpont	Infó
0	Hűvösvölgy	10:40-11:00	» pecsételés a gyermekvasút állomásán
	Vitorlázó repülőtér	11:40-12:40	kajálás, lődözgetés
	Árpád-kilátó	13:30-13:50	gyíkfotózás
7.9	Hármashatár-hegy	15:00-15:40	pecsételés az adótorony mellett, kajálás
9.4	Virágosnyereg	16:30	pecsételés, később lődözgetés
14.2	Rozália téglagyár	18:00	» pecsét, 14-es számú túra vége
14.7	218-as buszmegálló		(Bécsi úton, régen a 18-as jelzést viselte)

14. OKT

This is a beginning of a beautiful friendtrip...

Hát elérkezett a nagy nap! A nap, mikor útra kelünk, és a jelzést követve (remélhetőleg) bejárjuk kicsi, ámde szép hazánk tájait. Első túránknak a Hűvösvölgytől a Bécsi útig tartó szakaszt választottuk: ez a kék túrák közül a legrövidebb, és a Budapesthez a legközelebbi. Eme történet tehát a kezdetekről szól, hogy miként léptünk rá túrabakancsainkkal a nagy kék útra:

Mily csodás napsütéses délelőttre ébredtünk eme őszi napon, mintha minden gond tovaszállt volna az emberi lények gondolataiból. A sárga villamos is jókedvűen csilingelt, miközben az előle szaladgáló emberek mosolygósan futottak az életüket mentve. Az idilli kép már nem is lehetett volna teljesebb, mikor feltűnt a 61-es villamos megállójában a két elszánt túrázó: Koczog mester és túratársa Viktor. Szebb időt nem is kívánhattak volna, hogy bejárják életük első Országos Kék Túra (OKT) szakaszát, aminek a 14-es számút választották. A 61-es villamossal eldöcögtek Hűvösvölgyig, innen indultak neki a végtelennek, s tovább...

Minden kezdet nehéz

Első pecsételőhelyünk a hűvösvölgyi kisvasút jegypénztáránál várt minket. Az állomásra ekkor éppen egy mozdony pöfögött be. Miközben elmasírozott mellettünk a masina, mi már útra készen álltunk, s első pecséttel a füzetünkben nekiindultunk a Budai-hegység emelkedőinek-lejtőinek.

Indulás előtt még gyorsan lőttünk magunkról pár képet az állomás oldalánál található kék túra emléktáblánál: megható pillanat volt ez számunkra, egy közös kép a kezdetekről.

Hát elindultunk... a rossz irányba. Rövid térképnézés, iránytűkémlelés után visszafordultunk, és nemsokára rájöttünk, hogy ismét rossz irányba haladunk... jelzést ugyanis sehol se láttunk. Kicsit már égett a fejünk, mikor harmadszor sétáltunk el az állomás presszója előtt, MI, a ´nagy túrázók´ már másodszor tévedtünk el (de még el se indultunk) abban a városban, ahol már évtizedek óta élünk. Kínunkban röhögve végül megtaláltuk a jelzést, ami a -val először átvezetett minket a 61-es villamos sínén, majd a Hűvösvölgyi úton. A túloldalon egy parkoló végéből nyílt az erdei ösvény, ami a Nyéki-hegy nyugati oldalán kanyargott tova.

A kis kőhíd után megváltunk a jelzéstől. Budapest közelsége kihatott erre a kis erdei útra, sok járókelőt láttunk: iskolából hazatérő gyerekeket, kutyájukat sétáltató ebgazdákat, de hozzánk hasonszőrű túrázókat is. Ezen a rövid szakaszon több helyen is fakitermelőkbe botlottunk: a láncfűrész zaja sajnos elnyomta a madárcsicsergést. Ezeket leszámítva azonban egy nagyon hangulatos kis erdei úton battyoghattunk.

Pár lépéssel előttünk egy mókus szaladt át az ösvényen. A kis erdőlakó olyan gyorsan tűnt el az őszi avarban, hogy sajnos nem tudtam róla fotót készíteni... úgy látszik ennyire szemérmes volt a kis bolyhos farkú (ez mint jelző és nem mint fajmegnevezés.) Pár lépés megtétele után egy hosszúkás mező mellett vezetett el utunk. A térkép által ´Vitorlázórepülő-tér´-nek nevezett rét szélén leültünk, és elmajszoltunk pár szendvicset, hiszen már delet ütötte az óra. A füves mezőn egy vitorlázórepülőt sem láttunk, csak néhány kutyasétáltatót, és a tér közepén siklóernyőt próbálgató embereket.

Miközben pihentünk felmértük az előttünk látható hegyeket: velünk szemben emelkedett egy füves domb, aminek az oldalán jó pár sikklóernyős sorakozott. Ennek neve a térkép szerint Vörös-kővár.

Tőlünk északnyugatra bukkantak elő a Mária-hegy és Újlaki-hegy takarása mögül a Hármashatár-hegy adótornyai; a Mária-hegy mellett pedig a távolabbi Vihar-hegy csúcsosodott. (Ha jól sikerült a térkép alapján őket beazonosítani...)

Északra a Kálvária-hegy emelkedik a város házai fölé, s mellette a Pilis hegyei is jól látszanak.

A pihenő után, - amire a ´rövidke´ jelző nem éppen akasztható rá - továbbindultunk. Láttunk ugyan néhány vitorlázórepülőt magasan a fejünk felett, de ők úgy döntöttek, hogy még nem szeretnének leszállni, mi meg nem vártunk rájuk tovább. A felhőket hasító aerodinamikai gépcsodákat utánozva cikáztak ágról ágra a kis madárkák a rét szélén, és énekükkel biztattak minket az utunk folytatására. Sok járókelővel találkoztunk: szemből egy egész iskolás osztály füzetekkel a kezükben vonult el mellettünk, biztos valami tanulmányi kiránduláson vettek részt. Egy nagy betonemlékmű mellett is elhaladtunk, ez hirdette, hogy itt régen Mátyás király vadasparkjának kerítése húzódott.

A határnyergi elágazáshoz érve mi továbbra is a jelzést követtük, míg a Vadaskerti hegy felől érkező jelzés a Hármashatár-hegy felé vette az irányt. Az útbaigazításért felelős táblától nem messze egy pici bogár bukdácsolt a sáros talajon (sok ilyen teremtényt láttunk még utunk során: az út közepén egy jókora széttaposott hím szarvasbogár tetem is feküdt nem sokkal arrébb.)

Innen a Glück Frigyes úton haladtunk tovább, ami a Kecske-hegy oldalán vezetett végig minket.

Rövid séta után elérkeztünk az Oroszlán-szikla nevezetű kőtömbhöz, ami régebben, mikor még vandálok nem törték le a ´fejét´, bizonyára jobban hasonlított arra a ragadozóra, amiről elnevezték. Még ebben a formájában is kivehető, amint a hátsó lábain ülve őrzi a hegyi utat.

Mint már említettem igen szép időhöz volt szerencsénk a túra folyamán. Ezt az erdőlakók is kihasználták: gyíkok sokaságával találkoztunk utunk során, amint épp a köveken sütkéreztek. Sikerült is párat lencsevégre kapnunk.

Az Oroszlán-sziklától néhány lépésre baloldalt a Kecske-sziklák tömbjei magasodtak a fejünk felett.

Jobboldalt a fák lombkoronája közül a János-hegyi kilátóra lehet rálátni.

Glück Frigyes által kiépített ösvényt néhol fenyőillat lengte körül, és igazán jó érzés töltött el minket, hogy a várostól csupán pár kilométerre egy ilyen szép kis erdei ösvény húzódik. Egy újabb mókus szaladt el mellettünk, és minden igyekezetem ellenére csak egy homályos fotót sikerült készítenem a fürge kisemlősről.

Pár száz méter megtétele után elértük a Látó-hegy oldalában álló Árpád-kilátót.

A kilátóból pompás kilátás nyílik fővárosunkra.

Továbbindulás előtt a móka kedvéért lefotóztunk egy kék jelzést egyre közelebbről, és közelebbről. Ebből egy GIF-et is készítettünk otthon.

Ezután az őszies erdőben sétáltunk tovább Fenyőgyöngye felé.

Mire hármat pisloghattunk volna, már meg is érkeztünk Fenyőgyöngye buszmegállójához. Nosztalgikus érzések törtek elő bennünk, hiszen legelső túránk során is jártunk itt.

Katt

A jelzés a buszforduló mögül folytatta a kapaszkodást, immár a Hármashatár-hegyre. Az út mellett nem messze ott tekergett a Hármashatárhegyi út. Rövid emelkedő után egy ismerős út csatlakozott a -hez. Jobb oldalról a Mátyás-hegy felől a tűnt fel. Első túránk során ezen jöttünk a Pál-völgyi-barlangtól. A pad mellett is elhaladtunk, amin anno még sakkoztunk, mikor én töménytelen mennyiségű szőlőcukrot fogyasztottam el.

A padon lévő szerelmes monogramokat nézve megkérdeztem (Koczog) Andris barátomat viccelődve:
- Te, mi anno nem véstük bele, hogy ´K + A = ♥´ ? - Ő rám nézett, majd megkérdezte:
- Mi az az ´A´ ? - Erre egy pár másodperc töprengés után én:
- Ja... tényleg engem nem Andrásnak, hanem Viktornak hívnak. - Ez a párbeszéd -is- megadta a jókedvű alaphangot.

Sikerült nem sokkal ezután egy újabb eltévedést produkálnunk: Balra tér le a , amin mi anno első közös túránk során haladtunk, most azonban elő kellett venni a térképet, és ekkor rájöttünk, hogy az aszfalt út másik oldalán megy a . Eléggé meredek kaptató következett, aminek a végén megérkeztünk az adótorony sarkánál található pecsételőhelyig.

Itt elfogyasztottunk pár szendvicset, s közben a kilátásban gyönyörködtünk. Délre tekintve a Felső-Kecske-hegyi adótorony mellett Budapest házainak teje látszott.

Szemben a távolban a János-hegy a maga kilátójával, mellette jobbra a Nagy-Hárs-hegy körvonalai látszottak. Bal oldalán meg a Széchenyi-hegy feküdt.

(A Hármashatár-hegyhez közelebb a Mária-hegy, Újlaki-hegy és a Kecske-hegy csúcsai látszanak, bár a Kecske-hegy a képen nem látszik.) Amíg szusszantunk, és felírtunk pár dolgot füzeteinkbe, Koczog mester ügyesen megpróbálta lenyúlni a tollam, de lebukott, és hiába bizonygatta ezután már ártatlanságát, ő lett A TOLLTOLVAJ. A rövid pihenő után a hegycsúcsot megkerülve követtük tovább a -t. Innen Budapest északi részére nyílt pompás kilátás.

Sziklás, vadregényes úton hagytuk el a Hármashatár-hegyet.

Rövid szakasz után egy tábla hirdette, hogy szép kilátás nyílik nem messze az ösvénytől. Innen megnéztük a Vitorlázórepülő-teret felülről is, valamint visszapillanthattunk a Hármashatárhegyre is.

Ezután csupa móka következett: meredek hullámvasutazásba kezdtünk a Vihar-hegyre felfelé menet. A Vihar-hegyről lejőve a Virágos-nyergen találtuk magunkat, itt találtuk a következő pecsételőt.

A Csúcs-hegy oldalán kanyargó -t követtük, ami kezdetben a -val együtt tekergett, majd egy névtelen katona sírjánál ismét kettéváltak.

Egy irtásnál kilátást nyertünk az alattunk elterülő tájra: már látható volt a téglagyár kéménye, szomorúan gondoltunk arra, hogy nemsokára túránk végállomására érkezünk.

Innen már lefele vezetett az utunk. Elhaladtunk a Csúcs-hegyi-dűlő mellett, ahol néhány kutya megugatott minket, de ennél nagyobb bajunk nem lett. Rövid távon a is becsatlakozott, majd elvált tőlünk.

Az erdőből nemsokára kiértünk, és egy aszfalt úton sétáltunk le a téglagyár kapujáig: itt volt az utolsó pecsét.

Meglepődve láttuk, hogy milyen jó állapotban van ez a pecsételőhely: a pecsét mellett egy tintás-szivacs is található volt, ami ráadásul még csak kiszáradva se volt... Utunk itt véget ért. Elballagtunk a busznak - ami régen a 18-ast hordta, de mára már a 218-as nevet viseli - megállójába. Az Árpád hídnál pár sör mellett azon keseregtünk, hogy ezt a jó időt kihasználhattuk volna sátrazásra, és több napos túrát is csinálhattunk volna még...

Viktor