Dunazug-hegység II. » 2014.01.11-12.

Túraösszefoglaló Megfigyelt, látott vagy hallott állatok A túra útvonala Túra leírása

Legutóbbi túránkat év végén a Pilis hegy lábánál fejeztük be. Most onnan indítjuk a túrát, és egy Dobogókő körüli körút után, érintve Sikárost érünk el a főúthoz Kiskovácsinál, majd onnan a HÉV-hez Pomázra.

Ezúttal nem ketten tesszük meg a távot, legalábbis az elejét; hárman haladunk egészen Dobogókőig, ahonnan viszont ismét a szokásos 2fős túra keretein belül folytatjuk a menetelést éjszakai túraként.

Éjjel sikerült ismét eltévednünk, valószínűleg az idő folyamán kifeszített új kerítés, illetve a fakitermelés következményeként megritkuló jeleknek hála. Mindenesetre így legalább a Sikárosi-rétet ismét megtekinthettük.

A túra utolsó 6,2 km-es szakaszát Kiskovácsitól a HÉV-ig aszfalton tettük meg, ráadásul kerek 1,5 óránk volt rá. Pihenés nélkül végigmenve a szakaszon egy ilyen túra után nem volt a legkellemesebb élmény. De megcsináltuk.

Viktor hülyeségnek tartja, hogy éjjelre is továbbmentünk, de idővel neki is tetszeni fog. Remek túra volt

Túraösszefoglaló

A túra során megfigyelt, látott vagy hallott állatok

A természetben a túrázó rendszerint halkan jár, hogy az élővilágot csak minimálisan megzavarva élvezhesse a csendet és nyugalmat; vagy éppen az erdő üdítő zenéjét. Kellő óvatossággal és figyelemmel járva az erdőt pedig előfordulhat, hogy érdekes élőlényekbe botlunk, megfigyelhetünk néhány kellemes hangú madarat vagy színpompás rovart, esetleg lencsevégre is kaphatunk egy-egy nagyvadat, vagy lefülelhetjük a közelünkben bóklászó állatokat.

A kirándulásaink során már sokszor szerencsénk volt, szinte minden alkalommal találkozhattunk az erdő élővilágának valamely képvsiselőjével. Eme túra alkalmával az alábbi állatokat láttuk vagy hallottuk. A képekre vagy a linkre kattintva az elovilag.turaoldal.hu kapcsolódó oldala tölt be bővebb információkkal szolgálva az adott élőlényről.

Az alábbi állatokkal találkoztunk a túra folyamán valamilyen formában. Részletesebb információ a fajokról a www.elovilag.turaoldal.hu weboldalon olvasható.

(3) »

(1) »

(1) + »

(konda) + »

A túra útvonala

Táv [km]	Helyszín	Időpont	Infó
0	Pilisszántó b.á.	05:20	» » láttunk pár minimális hófoltot felfele menet
	Pilis hegy oldala	06:10-06:15	falvak fényeinek fotózása
	Pilis-tető közelében	06:50-06:55	» a csúcsot nem láttuk, az út nem visz fel oda, csak elhalad mellette
	Két-Bükkfa-nyereg	08:15-08:25	»
	Dobogókő kilátó	09:10-09:45	» forraltborozás
	Prédikálószék	11:50-12:05	» nincs szél; sok az ember; Viktor konzulense is itt volt
	Kaincz-forrás	13:15-13:45	» » a forrás szintén száraz, azaz csak éppen csepeg
	Rám-szakadék utáni padok	15:00-	» » még jobban elcseszték a szakadékot - még több korlát és létra, sőt már egy fahíd is...
	Dobogókő turistaház	17:05-19:40	» evés az étteremben, sörözés; Béci hazamegy a 19:00-s busszal
	valahol a jelzésen	22:00	» szemerkélő eső, nagy sár
	vadkerítésen belül, vadles	22:10-22:30	eltévedés
		23:15	» eltévedés után kiértünk a K jelzésre; így ez egy kis kerülő lett, de már tudjuk hol vagyunk
	Sikáros-réti vadles	23:30-24:00
	Tölgy-ikrek	00:40-00:50
	Pankostetőnél a főút	02:10-02:20	» (Kiskovácsi mellett)
45	Pomáz	03:55	6,2 km főúton való rohanás után elértük az innen 04:00-kor induló HÉV-et

Túra leírása

Alig telt el két hét a Dunazug-túra I. óta, és máris folytatjuk a hegység bejárását. Az akkori túrát Budakesziről kezdtük, majd a Nagy-Kopaszt érintve, észak felé haladva jutottunk el egészen Pilisszántóig, a Pilis-hegy lábáig. A mostani túrát onnan folytattuk. Most is korán kezdtük, fél 6-kor már úton voltunk a csúcs felé. Ez alkalommal volt egy túravendégünk, Béci tartott velünk estig, kb. a táv feléig.

Pilisszántón, miután leszálltunk a buszról nekiindultunk a főút mentén, egészen a párszáz méterrel feljebb lévő elágazásig haladtunk az aszfalton. Ott balra fordultunk, és immáron az erdő ölelésében caplattunk a csúcs fele. A szerpentin-féle ösvényen több helyen is leálltunk fotózni, hogy megörökítsük az onnan látható települések éjszakai fényeit.

Az út első fele az aszfaltos rész után nagyon saras volt, nehezen lehetett előre haladni. Magasabbra érve viszont könnyebb lett az út, normális ütemben haladhattunk előre. Még 7 előtt elértünk a csúcs közelébe, de azt nem kerestük meg, mivel a turistaút nem vitt fel oda. Pár kép készítése után, és némi térképészést követően immár világosban folytattuk a túrát, így zseblámpáink egyelőre a táskáink mélyébe kerülhettek...

Az út elején a és jelzések közös részét követtük, majd áttértünk a -re, ami felvitt a csúcsra, illetve tovább is kísérte az utunkat.

A Két-bükkfa-nyeregnél rátértünk a jelzésre, mely felvitt minket Dobogókőre. Ott megtekintettük a hamisíthatatlan, őszies Dobogókői panorámát, majd beültünk egy forralt bor erejéig a turistaházba. Közben az épület előtt három bográcsban már készültek a különféle gulyások...

A könnyed forraltborozást követően felkaptuk táskáinkat, és megindultunk kelet felé a jelzésen, hogy kis kerülővel elérjük Prédikálószéket. Az út folyamán hallottunk némi puskákból leadott lövést, de ezen kívül eseménytelenül telt az út. Leereszkedtünk a völgybe, elhaladtunk a Király-kút mellett, majd megkezdtük a hosszú emelkedőt fel a csúcs felé. Dél körül értünk fel, ahol szokásunkhoz híven lőttünk pár képet a Dunakanyar pazar környezetéről.

Ott fenn a csúcson járt akkor épp Viktor konzulense is, aki a diplomamunkájában segített neki az egyetemen. Érdekes egybeesés, szerencsés véletlen. A kis pihenő amúgyis tele volt, sok csapat gondolta úgy rajtunk kívül, hogy remek idő ez a túrázáshoz. A szél kivételesen nem is fújt, úgyhogy remek volt a fenn töltött negyed óra.

Ezután következett az ereszkedés, továbbra is az eddig követett jelzésen. Utunk nemsokára a Vadálló-kövek mellett vezetett el. Itt készült valahol a térképünk borítójának fotója is, a következő képpel ezt próbáltuk érzékeltetni. (Na jó, el kell ismerni, hogy a pontos helyet nem találtuk meg, de hozzávetőlegesen jó helyen fotóztuk.)

Folytatva utunkat a már szintén jól ismert meredek, sziklás rész jött, melyet később egy kevéssé sziklás, de ugyanúgy meredek rész váltott fel. Nemsokára leértünk a Kaincz-forráshoz. Az általában igen bő vízű forrás nem először mutatja a száraz formáját - sajnos most is csak épphogy csöpörészett belőle a víz, folyadék utánpótlására elégtelen mennyiségben.

Egy fél órás szusszanás után folytattuk utunkat, most a Rám-szakadékot vettük célba, azon keresztül akartunk feljutni Dobogókőre. A forrásnál elhagytuk az addigi háromszögjelzést, és rátértünk a jelzésre, mely egészen az Ilona-pihenőig vitt minket. A szakadékot gyorsan végigjártuk, és szomorúan törődtünk bele, hogy mégjobban elcsúfították. Immáron újabb alumíniumkorlátok kerültek beépítésre, sőt, a tetejénél már egy plusz fahíd is állt... Pedig ezek nélkül a mesterséges szarok nélkül egy remek túrahely lenne...

Mindenesetre idővel kiértünk a túlmodernizált szakadékból, és egy fáradtságos út végén az Ilona-pihenőnél kötöttünk ki, hogy szusszanhassunk egyet ott a csúcstámadás előtt.

Innen a jelzésre tértünk át, mely felvitt minket újra a csúcsra, Dobogókőre. Az idő útközben jelentősen lehűlt, mire felértünk már ránk is sötétedett. Az utolsó kilométereket már sötétben tettük meg.

Délután 5 körül értünk vissza a turistaszállóhoz. Ott pihentünk pár órát, söröztünk egy kicsit, ettünk a korábban készülni látott bográcsgulyásból, majd 7 óra előtt elbúcsúztunk Bécitől. Ő busszal visszatért a zajos főváros forgatagába, mi viszont lassan továbbindultunk, hogy ismét belevegyük magunkat az erdő meghitt környezetébe, és hallgathassuk az éledező éjjeli természet állatainak nyugtató kórusát...

Este 8 előtt már újra úton voltunk, a célunk Pomáz volt. A úton indultunk el most kelet fele, a tervek szerint a Tölgyikrekig haladtunk volna eme jelzésen.

Sajnos ismét sikerült beiktatnunk egy eltévedést, így egy jó órát buktunk, míg ismét megleltük a megfelelő irányt. Egy vadkerítéssel leválasztott részen belül egy vadlesen gondolkodtunk egy ideig, hogy merre haladjunk tovább, de iránytűnk kivételesen nem volt, így sok okosat nem tudtunk kitalálni. Visszafordulni nem akartunk, így egyenesen folytattuk az utunkat az ösvényen (nagy hiba!!!), majd egyszer csak találkoztunk az ismerős jelzéssel Sikárostól nem messze.

Elmentünk a Sikárosi rétig, ahol felmásztunk a közelről még nem ismert, de amúgy már rengetegszer látott vadlesre. Némi időzés után folytattuk utunkat, és pár perccel később elváltunk a szeretett kéktől, hogy a jelzésű ösvényen menjünk egészen Kiskovácsiig.

Eredetileg a Holdvilág-árkot is érinteni akartuk, de már annyira fáradtak voltunk, hogy nem vállaltuk be azt a plusz pár kilométeres távot, így is egy remek túrát tudhatunk a magunkának. Eme döntésünk ráadásul még szerencsét is hozott nekünk: Kiskovácsi előtt az út szélén a fejlámpáink fényével megijesztettünk egy őzt, mely percekre ledermedt. Viktor már sejtette, hogy a távolban csillogó két pont egy állat szemeit jelzi, én viszont még a közelében is azt hittem, hogy valamni bicikliseknek felragasztott fényvisszaverő műanyag veri vissza a fényt.

Mikor már alig 3-4 méterre voltunk az állattól vettem csak én is észre a körvonalait. Sajnos elővenni a fényképezőalkalmatosságokat már nem volt idő, mert pár pillanat szemezés után az állat felocsúdott és elugrándozott a biztonságos sűrűbe. Hát ilyen közelről sem láttunk még őzt szabadon, pláne ennyi időre, úgyhogy már csak emiatt is megérte volna bevállalni eme túrát.

Pár perccel később kiértünk a főútra, ahol egy gyors GPS-es tervezés után konstatáltuk, hogy az első HÉV Pomázról 1,5 óra múlva indul, ami azt jelenti, hogy ennyi időnk van a hátralévő 6,2 km megtételére. Erős tempó volt az aszfaltúton, amit tartanunk kellett, egy majd 24 órás kemény túrával a hátunk mögött, de Viktor azt a célt tűzte ki valamiért maga elé, hogy elérjük az első HÉV-et. Így is lett, ha 1-2 percen múlt is csak, de felszállhattunk az első aznapi vonatra.

Örömmel töltött el bennünket az a tudat a HÉV-en zötykölődve, hogy ha hulla fáradtak is vagyunk, de teljesítettük a két részes Dunazug-túránkat.

A túra során megmásztuk a Pilis hegység legmagasabb csúcsát is, a Pilis-tetőt (756 m), mely egyben a Dunántúli-középhegység legmagasabb pontja is, illetve felmentünk Dobogókőre is (699 m), mely a Visegrádi-hegység legmagasabbika. Az előző túra során pedig a Nagy-Kopaszra (559 m) caplattunk fel, mely a Budai-hegység legkiemelkedőbb csúcsa.

András