Balaton félkör és a Velencei-tó érintése » 2014.03.15-16.

Túraösszefoglaló Megfigyelt, látott vagy hallott állatok A túra útvonala A szeles tavak

Az egyik márciusi napon, egy hirtelen ötlettől vezérelve elhatároztuk, hogy ideje megkezdeni idén is a bringatúrákat, és bemelegítésnek körbetekerjük a Balatont. A terv megvolt, a cél 2 nap alatt végigsuhanni a parton.

Igen ám, de a tervezés folyamatában arra nem számítottunk, hogy orkán erejű széllel kell megküzdenünk. A kiválasztott időpont előtt mondjuk figyeltük az időjárásjelentést, de nem akartuk feladni a túrát, mielőtt elkezdtük volna, így teljes lelkesedéssel utaztunk le a tó keleti partjához, Balatonakarattyára.

A délelőtti órák remekül teltek, szikrázó napsütés, felhőmentes ég, szél egy kicsi sem. 11 óra tájt viszont megéreztük, hogy nem lesz egyszerű itt tekerni, az egyelőre minimális szembeszellő is meglehetősen lassított minket. Így hát módosítottuk a tervet: Úgy döntöttünk, hogy csökkentjük a távot, és csak a Balcsi keleti oldalát tekerjük körbe (Tihanyra a komppal kelünk át), majd a Velencei-tavat megkerüljük még.

Sajnos a Velencei-tó partjánál, a vonatról Dinnyésen leszállva azt tapasztaltuk, hogy pokoli az orkán erejű szél, és esély sincs itt normálisan tekerni. Így a terv eme felét kénytelenek voltunk elhalasztani, és mindössze pár km-t tettünk meg itt, Gárdonyig.

Összességében remek idényindító túra volt, és a távok és útvonalak rendszeres átszervezésén kívül minden flottul ment. Sok tapasztalattal lettünk gazdagabbak, és jót is mulattunk a két, nyugis túranap folyamán.

Túraösszefoglaló

A túra során megfigyelt, látott vagy hallott állatok

A természetben a túrázó rendszerint halkan jár, hogy az élővilágot csak minimálisan megzavarva élvezhesse a csendet és nyugalmat; vagy éppen az erdő üdítő zenéjét. Kellő óvatossággal és figyelemmel járva az erdőt pedig előfordulhat, hogy érdekes élőlényekbe botlunk, megfigyelhetünk néhány kellemes hangú madarat vagy színpompás rovart, esetleg lencsevégre is kaphatunk egy-egy nagyvadat, vagy lefülelhetjük a közelünkben bóklászó állatokat.

A kirándulásaink során már sokszor szerencsénk volt, szinte minden alkalommal találkozhattunk az erdő élővilágának valamely képvsiselőjével. Eme túra alkalmával az alábbi állatokat láttuk vagy hallottuk. A képekre vagy a linkre kattintva az elovilag.turaoldal.hu kapcsolódó oldala tölt be bővebb információkkal szolgálva az adott élőlényről.

Az alábbi állatokkal találkoztunk a túra folyamán valamilyen formában. Részletesebb információ a fajokról a www.elovilag.turaoldal.hu weboldalon olvasható.

(3) »

(1) »

(1) »

(20+) »

(2+5) »

(több) »

(2) »

(2+) + »

(12) »

(1) + »

A túra útvonala

A szeles tavak

A pár nappal ezelőtt meghozott döntésünk, miszerint körbetekerjük a Balcsit így évindító bringatúrának, kezdett veszélybe kerülni, mikor az időjósok a március 15-i ünnepségek miatt túldrámázták a közeledő viharokat. Tény, hogy nem volt jó idő, de azért korántsem annyira rossz, mint amekkora feneket kerítettek köré...

Mindenesetre kitartottunk egyelőre eredeti terveink mellett, és március 15-én, szombaton hajnalban a korai kelés után nekiindultunk az állomásnak, hogy megkezdhessük a túrát. A Déli-pályaudvarnál találkoztunk, a vonatunk onnan ment Balatonakarattyába, a Balcsi keleti végébe.

A vonat percre pontosan menetrend szerint, olyan 1,5 óra zötykölődés után érkezett kiindulópontunkhoz, így már fél 10 előtt megkezdhettük a tó megkerülését. Az idő csodaszép volt, se felhő, se hideg, se szél nem nehezítette akkor még az utunkat. Szépen végigtekertünk a Balatonakarattya utáni magaslaton, majd pár kilométerrel később leereszkedtünk a tó szintjére. Az út során egy mókus szaladt fel egy fára, tőlünk szinte karnyújtásnyira.

Szabadisóstóig az utunk zökkenőmentes volt, ott beugrottunk egy még nyitvatartó boltba, hogy a felszerelésünk egyes hiányos részleteit kiegészítsük. Ezen a ponton vettük észre először, hogy a szél kezd feltámadni, illetve hogy a néha jelentkező minimális szembeszellő is meglehetősen megnehezíti a tekerést, és lassítja a tempót. Mindenesetre folytattunk utunkat, következő állomásunk Siófok volt a megszokott pihenőhelyünkön. E ponton már erőteljesen észleltük, hogy a természet nem viccel, és ha nem is orkán kezd kibontakozni, de a beígért szélvihar és zápor már nem várat magára sokat.

Kénytelenek voltunk belátni, hogy ekkora szélben a tó megkerülése nem feltétlen egy könnyed szórakozást jelentene, pláne ha az eső is elered. Így hát módosítottuk a terveket, és az újbóli cél a tó keleti felének megkerülése lett, mely mintegy 80 km-re rövidítette a távot; illetve még a Velencei-tó másnapi megkerülésén is gondolkodtunk.

Mindenesetre kis pihenő után nekiindultunk, és a Zamárdinál beiktatott tóban való gyönyörködés után megérkeztünk Szántódra, hogy majd egy óra várakozás után átkeljünk a komppal Tihanyba. A hajóút mintegy negyed óráig tartott. A vihar még nem ért el bennünket, így a szokásos tóközeli szelet leszámítva eseménytelenül telt az út. A komp majdnem csordultig volt autókkal, illetve bringásból is volt rajtunk kívül pár darab.

Tihanytól kezdve viszont nem siettünk, mivel tisztában voltunk azzal, hogy a távot gond nélkül teljesítjük, és amúgysem nagyon akartunk szenvedni a szembeszélben, feleslegesen fárasztva magunkat. A Tihanyi-félsziget keleti oldalán megálltunk némi időre (és csalogattuk magunkhoz az úszkáló kacsákat), majd elkerekeztünk Balatonfüred pereméig, ahol szintúgy időztünk egy kicsit. Utána átkeltünk a városon, eltekertünk a magyar szürkemarha csorda mellett, és Csopak szélén a Kerekedi Csárdában elfogyasztott sörünk után, annak közelében letértünk a bicikliútról, és bevettük magunkat a rengetegbe a tó felé. Itt kerestünk alkalmas szálláshelyet éjjelre.

Mintegy 100 méterre a bringaúttól meg is találtuk a keresett helyet. A baromi szeles-viharos idő ellenére itt szinte teljes szélcsend volt, csak a szél süvítését hallottuk. Egy csodaszép helyet találtunk, igazi mocsaras-lápos nádast, erdőt. Egy száraz, fákkal körülvett részen felállítottuk a sátrunkat. Körülöttünk foltokban térdigérő vízfoltok voltak, illetve a saras vadcsapások tömkelegében rengeteg állat lábnyomát lehetett felfedezni. Odaérkeztünkkor pár 10 méterre tőlünk két őz szaladt el, de biztos hogy rengeteg egyéb élőlény is a közelünkben volt.

Mikor a sátortól pár lépésre lévő nagy vízfoltok valamelyikéhez elmentem kezet mosni, többször is azt vártam szinte, hogy az amerikai mocsaras vidékeket idéző környezetből mikor emelkedik ki az aligátor feje és teste

Este felavattuk az új turistafőzőt. Most nem a profi gázfőzőmet hoztam el, hanem az otthon, 2 sörösdobozból 5 perc alatt készült, denaturált szesszel működő alkoholos főzőt használtuk. Mindössze a túra során talán egy deci alkoholt használtunk fel egy liter víz felmelegítéséhez, hogy levesporból levest főzhessünk belőle, illetve hogy reggel kávét csináljunk pár deci vízből, szintén porból. Emellett még bénáztam is kicsit, hogy kiismerjem a működését. Összességében szerintem eléggé gazdaságos kis készülék, nem beszélve a súlyáról, méretéről és áráról... Itt megtalálható az alkoholos főző elkészítése és működése.

Reggel későn keltünk, nem kapkodtuk el az ébredést. A szendvicsreggeli és kávé után lebontottuk a sátrat és felmálháztuk a vasparipákat. Kiérve a bringaútra (némi láncolajozás után) megkezdtük az aznapi távot. Akarattyáig szép ütemben haladtunk, de leszámítva az egyre erősödő szelet, az út eseménytelenül telt. A végső emelkedős úton szerencsére találtunk egy boltot, ahol vehettünk némi élelmet, majd befutottunk az állomásra.

A vonatra meglehetősen sokat kellett várni, és csak Székesfehérvári átszállással juthattunk el a célunkhoz. Gondolkodtunk, hogy egyből a Déli-pályaudvarra kéne menni, de végülis úgy döntöttünk, hogy még a Velencei-tó körbetekerése belefér az időnkbe, így Dinnyésig vettünk jegyet, hogy a tó északi felének bringával való körbetekerése után Velencétől folytassuk a zötykölődést a vasúton.

Dinnyésnél leszálltunk a vonatról, és energiánkat feltöltve ettünk némi szendvicset az állomáson. Közben megtapasztaltuk, hogy a szél erőssége csak növekedett (nem véletlenül öntött ki aznap reggel a Balcsi valahol a déli parton), illetve hogy a két lábunkon sem egyszerű megállni. Így hát az egyre erősödő orkán erejű szél rányomta a bélyegét a további túrára - elhalasztottuk a tó megkerülését, és csak a déli parton haladtunk egy kicsit, hogy Gárdonyban felszálljunk a vonatra.

Visszaérkezvén a fővárosba még nosztalgiáztunk egy kicsit némi itóka társaságában a Deák-téren, majd ki-ki ment a maga útjára, hogy másnap ismét belevesse magát hétköznapok sűrűjébe.

Nem egy papírformaszerű túrát teljesítettünk, de mindenképp megérte meglátogatni a Balcsit. Tapasztalatokkal és pozitív élményekkel biztos újfent gazdagabbak lettünk.

András