Nagytétényi Kastélymúzeum csoporttal » 2014.05.10.

Túraösszefoglaló Megfigyelt, látott vagy hallott állatok A túra útvonala Túra leírása

Ferivel egyre többet túrázunk, eme alkalommal is vele kerekezhettünk egy sort. Pontosabban egy általános iskolás csoporttal, melynek ő volt az egyik kísérő tanára. A csoport pár hetente teker egy napot, mivel nyáron egy bringás táborba készülnek.

Jó sokan eljöttek, a teljes létszám ma 29 fő, velünk együtt. Célnak a Nagytétényi Kastélymúzeumot tűzték ki, ez oda-vissza olyan 45 km túratávot jelent. Ennek a nagy részét a Duna-parton tehettük meg, kiépített (bár néhol csúnyán elhanyagolt) bringaúton. Egy bő fél napos túra volt, kezdetnek tökéletes

Túraösszefoglaló

A túra során megfigyelt, látott vagy hallott állatok

A természetben a túrázó rendszerint halkan jár, hogy az élővilágot csak minimálisan megzavarva élvezhesse a csendet és nyugalmat; vagy éppen az erdő üdítő zenéjét. Kellő óvatossággal és figyelemmel járva az erdőt pedig előfordulhat, hogy érdekes élőlényekbe botlunk, megfigyelhetünk néhány kellemes hangú madarat vagy színpompás rovart, esetleg lencsevégre is kaphatunk egy-egy nagyvadat, vagy lefülelhetjük a közelünkben bóklászó állatokat.

A kirándulásaink során már sokszor szerencsénk volt, szinte minden alkalommal találkozhattunk az erdő élővilágának valamely képvsiselőjével. Eme túra alkalmával az alábbi állatokat láttuk vagy hallottuk. A képekre vagy a linkre kattintva az elovilag.turaoldal.hu kapcsolódó oldala tölt be bővebb információkkal szolgálva az adott élőlényről.

Az alábbi állatokkal találkoztunk a túra folyamán valamilyen formában. Részletesebb információ a fajokról a www.elovilag.turaoldal.hu weboldalon olvasható.

(több) »

(több) »

(több) »

(6) »

(10+) »

A túra útvonala

Túra leírása

Eme szombati nap egy szeles, viharosan szeles reggellel kezdődött, mely nem hordozta magában a könnyed túra ígéretét... 07:00-kor indultam el otthonról, hogy fél órával későbbre érjek Feriékhez. Ezt a rövidke utat is nehéz volt megtenni a nagy szembeszéltől, így némi késéssel értem csak célba. Pár perc eltéréssel Viktor is befutott, így 8 óra magasságában négyesben (Ferivel és Zsuzsival) indulhattunk a túra kiindulópontjához, a Szentlélek téri HÉV megállóhoz.

Útközben tettünk még egy kis kitérőt a Nyugati-pályaudvarhoz, majd onnan már nem sokára el is értünk a starthoz. Ott találkoztunk a huszonvalahány gyerekkel és egy apukával, illetve Zsófi nénivel és iskolájuk igazgatójával. Így lett teljes a létszám, és kezdhettük meg a túrát.

Úgy alakult, hogy Viktorral felváltva haladtunk a csoport élén - így fárasztó, de mindenképp tanulságos tapasztalatokat szereztünk. (Senki nem veszett el útközben, így nagyokat nem hibáztunk asszem - bár a létszám fenntartása valószínűleg inkább a tanárok érdeme ) A Margitsziget melletti, budai oldalról dél felé indulva kezdtünk bele a távba. Jó tempóban haladtunk, a piroslámpák és további útkereszteződések miatti megállásokat és tömörüléseket leszámítva egyhuzamban értünk el első komolyabb megállónkhoz, a Kopaszi gáthoz.

Egy negyed óra pihenőt engedélyeztek a csapatot vezető tanárok, ami alatt mi Viktorral elgurultunk a gát végébe, közelről is megtekinteni a Dunát. Pár kupac kicsi kacsa került csak utunkba, őket kerülgetve, majd fotózva töltöttünk itt néhány tucat másodpercet.

A pihenőidő leteltével ismét nekiveselkedtünk a távnak, és az igazgató úr javallatára nem a főbejáraton, hanem egy hátsó kapun hagytuk el a helyet. A forgalmas Budafoki útra lyukadtunk ki, ahol pár kilométer erejéig a járdán kellett haladnunk. Szerencsére idővel egy bal kanyar után feltűnt a keskeny bringaút mezsgyéje, így a Duna-parton folytathattuk az utunkat újra. Egy szép, karbantartott töltésen gurulhattunk. Következő megállónk egy buszban kialakított büfénél volt, ott szusszanhattunk egyet.

Idővel az eddig tapasztalt erős szél is vesztett erejéből, szép, napsütéses időben folytathattuk a pedálozást. Később a drótszamaraknak készült aszfaltcsíkok és a kis eldugott, hangulatos mellékutcák elkezdtek váltakozni, mígnem elértük az M0-s és 6-os főút kereszteződését. Itt szépen oldották meg a bringások számára készült átkelést - akadály nélkül, a csomópont alatt juthattunk át átlósan a túloldalra.

A jó minőségű bringaút még egy darabig kitartott, majd átadta a helyét néhány mellékutcának. Dél körül el is értünk a Nagytétényi Kastélymúzeum parkjához. Betekertünk az épület mellé, és leparkoltuk bringáinkat.

Míg a csoport java tanári felügyelettel múzeumot nézett, néhány idősebb nebuló kint élvezte a jó időt a kastély előtt. Az igazgató úr elköszönt a csapattól, és visszaindult, mi pedig Zsuzsival és Viktorral hármasban elmentünk felkeresni egy boltot, majd kiültünk a parkba beszélgetni kicsit az ebédünk elköltése közepette.

Délután egy óra után tértünk vissza a többiekhez a kastély mellé, majd nem sokkal később ki is lett adva az utasítás: indulunk vissza a kiindulóponthoz. Nekiindultunk így hát, és a bejáratott nyomvonalon visszatekertünk az iskola melletti, Szépvölgyi út HÉV megállóhoz. Azaz előtte még némi félreértésből adódóan tettünk egy párszáz méteres kitérőt, és megcsodáltuk a Dunát itt is.

A visszaút sem ment zökkenőmentesen; egyrészt ettől kezdve szikrázó napsütésben tekertünk, ami miatt le is égtünk enyhén, illetve sikerült megnégyszerezni az addigi defektek számát. Odafele úton mindössze egy defekt volt, de akkor mindenféle speciális szerelés nélkül, a kerék felfújásával megoldódott a probléma. Bár valószínűleg nem lett hosszútávú a megoldás... Emellett még meglazítottuk a hátsó féket, hogy ne dörzsölje folyamatosan a kereket, de ennél több technikai szakértelmet nem igényelt az eset.

A Kastélymúzeumhoz érésünk után pedig még 3 defekt tette próbára felkészültségünket: egy még ott a múzeum előtt kiderült - Feri egy speciális spray-val feltöltötte a kereket, így a gumibelső valószínűleg tönkrement, de legalább szerelés nélkül újra üzemképes lett a bringa.

A következő, azaz harmadik defekt a visszaúton az első pihenőnél történt. Megálltunk az M0 és 6-os főút csomópontja melletti Aldinál, hogy ki-ki beszerezhesse a maga energiaszükségletét fedező elemózsiát. Induláskor derült ki, hogy az egyik vasparipa első kereke laposabb nem is lehetne, így egy gyors kerékcserét eszközöltünk. Szerencsére a foltozott belső tökéletesen működve jól megállta a helyét, legalábbis a végállomásig nem volt rá már panasz.

A túra alatti utolsó likat a Kopaszi-gáttól való induláskor fedezték fel (ügye visszafele is itt pihentünk egy negyed órát). A csoport fele már száz méterekre volt a pihenőtől, mikor ez kiderült. Feri és az apuka ott maradtak belsőt cserélni, mi pedig visszavittük az embereket a start-cél helyre. Időre, 15 és 16 óra között kellett volna visszaérnünk, de kicsit csúsztunk, bár mindösszesen fél órát. Idővel Feriék is befutottak, úgyhogy egy terv szerint levezényelt, kellemes túrát zárhattunk.

Másfajta kirándulás volt ez, mint az eddig megszokottak, de ettől függetlenül egyértelműen tetszett a program - szerintem mindenkinek.

András