LeFaGySz Börzsöny 2015 » 2015.02.21.

Túraösszefoglaló Megfigyelt, látott vagy hallott állatok Túra leírása

Még január elején, Viktor egyik ismerősének hatására határoztuk el, hogy részt veszünk idén a LeFaGySz TT-n. Azóta többször túráztunk és próbáltuk lemérni a teljesítményünket, hogy mennyire lesz megerőltető vagy teljesíthető ez számunkra.

Maga a távolság a 45 km-ével nem tűnik soknak annyira, viszont a 2261 m-es szintemelkedés, ráadásul a néhol igencsak meredek emelkedők és lejtők sokat ki tudnak venni az emberből.A túra folyamán Viktor futott, én csak tempósan sétáltam, de egy eltévedésének hála a végén egyszerre értünk célba.

A kezdeti 4-es csapatunk gyorsan felbomlott és ki-ki a maga ütemében teljesített a túrát; mindannyian szintidőn belül.

A túra után elkezdtünk kacérkodni a Kinizsi100 gondolatával is, de a következő ilyesféle célunk a Gerecse50 TT.

Túraösszefoglaló

A túra során megfigyelt, látott vagy hallott állatok

A természetben a túrázó rendszerint halkan jár, hogy az élővilágot csak minimálisan megzavarva élvezhesse a csendet és nyugalmat; vagy éppen az erdő üdítő zenéjét. Kellő óvatossággal és figyelemmel járva az erdőt pedig előfordulhat, hogy érdekes élőlényekbe botlunk, megfigyelhetünk néhány kellemes hangú madarat vagy színpompás rovart, esetleg lencsevégre is kaphatunk egy-egy nagyvadat, vagy lefülelhetjük a közelünkben bóklászó állatokat.

A kirándulásaink során már sokszor szerencsénk volt, szinte minden alkalommal találkozhattunk az erdő élővilágának valamely képvsiselőjével. Eme túra alkalmával az alábbi állatokat láttuk vagy hallottuk. A képekre vagy a linkre kattintva az elovilag.turaoldal.hu kapcsolódó oldala tölt be bővebb információkkal szolgálva az adott élőlényről.

Az alábbi állatokkal találkoztunk a túra folyamán valamilyen formában. Részletesebb információ a fajokról a www.elovilag.turaoldal.hu weboldalon olvasható.

(7) »

(3+2) + »

Túra leírása

Immáron jó pár hete tudtuk, hogy eljön ez a nap, és próbáltunk is készülni rá valamilyen szinten. Idén már ez az 5. túránk, így előtte többször is volt szerencsénk a természetet járni. A teljesítménytúrázás valamilyen téren mindig is vonzott, viszont vannak ellenérzéseim is ezzel kapcsolatban. Egyrészt ez egy tömegrendezvény, mégha a tömeg igazi túrázókból (és tájfutókból) áll is - a tömeg pedig nem az erdőkbe való. Másrészt pedig ez inkább sportteljesítmény, mint túrázás, hisz nehezen tekintem túrának azt, ha valaki túratáska nélkül, a természetből semmit nem látva teszi meg azt az (amúgy pokoli megerőltető és szép) távot.

Ettől függetlenül néha egy-egy ilyen alkalom is belefér, Viktorral célunk az összes jelentősebb magyar teljesítménytúrát teljesíteni.

No de ennyit is a negatív gondolatokról, mivel leszámítva eme ellenérzéseimet, a túra tökéletes volt.

LeFaGySz Börzsöny 2015 - extrém téli teljesítménytúra

Egy fél nappal hamarabb, pénteken este leutaztunk 4-esben, Viktor két ismerősével a túra kezdőpontjára, Királyrétre a Fatornyos Fogadóhoz. A Nyugati-pályaudvarnál találkoztunk, onnan vonatoztunk Kismarosig, majd buszoztunk a fogadóhoz. Útközben kortyoltunk némi söröcskét, csakhogy kellőképpen jókedvünk legyen érkeztünkre, majd még ott is vettünk némi itókát.

A hely egyébként kitűnő, a szállás ára korrekt és reggeli is jár az éjszakákért. Maga a szobák semmi extrát nem tudnak, van hozzájuk egy fürdőszoba, szekrény és ágyak - de a szobák és az ágynemű is tiszta, a célnak tökéletesen megfelel. A weboldaluk: www.fatornyosfogado.hu

Szombat reggel 7 előtt felkeltünk - a túra reggel 7-kor indult, a cél pedig este 7-kor zárt, így legfeljebb 12 óránk volt teljesíteni a távot. Így mi összepakoltunk, majd 7-kor leültünk reggelizni. Tökéletes rántottát kaptunk, végezetül pedig a forró teát kortyolgattuk el. Ezalatt a túrázók nagy része már elstartolt, így mi is úgy döntöttünk, hogy ideje indulni.

07:30-kor már úton voltunk. Viktorék a túra egy részét futva akarták teljesíteni, én viszont erre nem voltam hajlandó - egy túra nem a futásról szól. Velük tartottam ügetve 1-2 kilométert, de aztán elváltunk egymástól. Én felvettem a saját ütemes tempómat, ők pedig futottak. Estig nem is találkoztunk már - így a leírás főként az én élményeimet fogja most visszaadni.

A műútról letérve a -ön kellett haladnunk pár kilométert - ezen a szakaszon váltunk el egymástól. Előző nap vettem a bakancsainkhoz ´szegecselt´, csúszásmentes gumitalpat, hogy a jégen is stabilan járhassunk - ezt most kipróbáltuk és teljes volt a megelégedés, mivel ott, hogy mások csúszkáltak és botladoztak, mi gond nélkül felmentünk. Egy jobb kanyart követően rátértünk a jelzésre, ahol megkezdtük a hosszú emelkedést az Inóci-nyiladékban. Idegesítő volt, hogy miközben én épp a tüdőmet készültem kiköpni, a tájfutók sorra szaladtak el mellettem...

Ismertem már ezt az utat, hisz több túránk is erre haladt korábban. Most viszont nem vittek fel minket a Nagy-Hideg-hegyre, a csúcs előtt egy bő 100 méterrel balra kellett kanyarodnunk a -en. Itt már vastag hótakaró fedte a tájat, a lenti tavaszi időhöz képest meglehetősen nagy váltás volt.

A kanyarban már a második ellenőrzőpontot érintettük, ahol a szúróbélyegzővel lyukasztanunk kellett a papírjainkon, igazolván a szakasz teljesítését (az első még a zöld jelzésen volt). Ettől kezdve egy darabig ereszkednünk kellett a havas tájon, mígnem elértük a Vasedény-kulcsosházat, a 3. ellenőrzőpontot. A mellette lévő forrás szerencsére működött, így pótolhattuk az addig felhasznált vízmennyiséget.

Egy szusszanásnyi idő után aztán szintén megkezdtük az emelkedést - először a -en, majd a , végül pedig a vitt fel minket a Hegyes-hegy-oromra, a negyedik ellenőrzőpontunkhoz. Nem sokkal hamarabb elhagytam a csúszásgátló gumitalpamat, de szerencsére még időben észrevettem, így ráleltem pár10 méteren belül. Jó kis tapasztalat - nem szabad végig viselni, csak a csúszós szakaszokon. A csúcstól aztán szintén a -n kezdtük meg az ereszkedést, mely néhol igen meredek ösvényeket jelentett.

Lassacskán elértük Nagybörzsöny szélét, ahol egyrészt a túra utolsó vízvételi lehetősége volt, másrészt az első eltévedésem. Az embereket követve nem tértem rá az új jelzésre, így csak pár perc kieséssel kezdtem el a -en a menetet.

Nagybörzsönyt szinte csak érintettük, más mentünk is vissza az erdő felé. Még a sűrű erdei rész előtt sikerült készítenem egy képet a távoli hegyről.

A -ről nemsokára egy jobbkanyarral rátértünk a -re. Itt tartottam az első, 10 perces pihenőmet. Kifújtam magamat és ettem egy szendvicset, hogy pótoljak némi energiát. Az órámra szigorúan figyelve mértem a pihenésre szánt ídőt, így a rövidke megállót nem nyújtottam tovább. Hosszú emelkedés kezdődött, de végig szép tájakon haladhattunk keresztül. Idővel elértük a saras, majd a havas részeket szintén, mígnem egy újabb jelzésváltás és balkanyar után rátértünk a -ra. Itt már valóban a tipikusan havas részeken haladtunk. Egy újabb bal kanyarral ismét a -re tértünk rá - ekkorra már újabb 2 ellenőrzőponton túl voltunk.

Hosszú ereszkedő szakasz következett a műúton, a végére már ismét a ´hóhatár´ alá kerültünk. A -ra való ráfordulás után ejtettem meg a második, és egyben utolsó pihenőmet - ez negyed órásra sikeredett. Egy kellemes elterülést a földön, és 2 elfogyasztott szendvicset követően ismét talpon voltam. Jókor is jött az energia, hisz a jó hosszan visz felfele a Magyar-hegyre, majd onnan a Salgóvárhoz. A jelzés is és a rom is egy-egy ellenőrzőpontot rejtett.

Innen visszafordulva pár100 méter után ráfordultunk a jelzésre, amin először a keresztezéséig haladtunk, a két táv elválásáig. Ez is egy ellenőrzőpont volt, de itt képet is készítettek rólunk a lyukasztás mellett. Az itt töltött fél perc után tovaindultam, meredeken ereszkedtem tovább a -on, mielőtt rátértem volna a -re. Ezt sajnos ismét elvétettem, mivel követtem 2 túrázót, akik egy meredek részen felfele haladtak, a Nagy-Hideg-hegy csúcsa felé. Sajnos csak későn bizonyosodtam meg a hibáról, így negyed órát és egy jó adag energiát buktam a meredek hegyoldal és a figyelmetlenségem miatt sajnos. Hozzá kell tenni, hogy a leváló át volt húzva egy fehér kereszttel olyannyira, hogy a jelzést ki sem tudtam venni...

Mindenesetre visszaereszkedtem a megfelelő ösvényre, és a -ön megkerültem a Nagy-Hideg-hegy csúcsát, hogy a Rakodónál lyukadjak ki. Ott elvégeztem az igazolásul szolgáló szúrást a papirosomon, majd megkezdtem az először enyhe, majd durva emelkedést a -on az Égés-tetőre. Itt is igazoltam ottjártamat, majd végezetül maradt a 6 km-es gyenge (néhol meredek) ereszkedés egészen Királyrétig, a Fatornyos Fogadóhoz. Még a csúcsközelében rám sötétedett, így a fejlámpámat elővettem kis fény reményében. Sajnos az elemek nem igazán csalogatták elő a lámpa rendes fényerejét, így egy gyors elemcserét is el kellett végeznem.

Sajnos a baj nem jár egyedül, és Murphy sem alszik, így a telefonom is elkezdett hisztizni, hogy lemerül - a mobil led-vakuját használtam fényforrásnak az elemcseréhez. Egész nap ment a GPS, mivel azzal rögzítettem a szint-távolság-idő adatokat, ez okozta alkonyatra a teló csökkent lelkesedését. Illetve a kicsi képmennyiség is annak köszönhető, hogy spórolni próbáltam az energiájával (nem mintha túlontúl egyszerű lenne egy teljesítménytúrán fotózni...)

Mindenesetre szerencsémre kibírta végig a telefon, a -ön, a -ön, majd a -en haladva és azon lyukasztva még egy utolsót, 18:45-kor értem célba a fogadóba. A szervezőktől megkaptam az oklevelet és kitűzőt, így véget ért a TT-m.

Géza már egy órája várt minket a szállóban, de meglepetésemre Viktor és Bónis csak utánam értek be, olyan 90 másodperccel.

Mint kiderült ők kicsit nagyobb eltévedést ejtettek meg, mint én, még a legelején a -ről -re történő jobbkanyart eltévesztették az Inóci-vágás alján, így kiesett egy bő fél órájuk.

Én egész úton úgy tudtam, hogy előttem megy mindenki, Géza úgy tudta, hogy Viktor és Bónis mennek előtte, de mint kiderült a sorrend korántsem ez volt. Géza már 6 körül beért a célba, mi 3-an pedig lényegében egyszerre, háromnegyedkor.

De a lényeg, hogy szintidőn belül teljesítettük a távot, 11 és egynegyed óra alatt végeztünk. Ráadásul meghozta a kedvünket a teljesítménytúrák világának mélyebb megismeréséhez ...

ViktorAndrás