Nem vagy bejelentkezve! A Kapcsolat résznél ezt megteheted, avagy regisztrálhatsz is ott. Néhány tartalmat az oldalon csak belépve érhetsz el!
|
www.turaoldal.hu Minden, ami Túrázás, Túlélés, Természet |
Koczog András 2011-2024 info@turaoldal.hu fb.com/turaoldal.hu | 
|
Olvasási idő:
~8 perc
18. OKT vége » 2015.03.08.
|
Ez alkalommal a bő másfél évvel ezelőtti túránkat fejeztük be. A 34,2 km-t 10,5 óra alatt tettük meg, bár igaz, nem rohantunk.
Ezzel a túrával teljesítettük az Országos Kéktúra 18. szakaszát, így a teljes OKT-nak a 42%-ával végeztünk.
Folytatás jövő héten, idén szeretnénk befejezni a Kék Kör leghosszabb részét 
Túraösszefoglaló
| Tájegység: | Cserhát |
| Túra ideje: | 2015.03.08. |
| Táv és szint: | → 34.2 km ↗ 711 m ↘ 797 m |
| Táv-szint arányok: | Szintemelkedés:
+20.8 m/km
Szintereszkedés: -23.3 m/km Szintváltozás: 44.1 m/km |
| MTSZ pont: | 66 pont |
| Túra útvonala: | Ősagárd, Alsópetény, Felsőpetény, Romhány, Becske, Becske alsó |
| ~ kirajzolva: |
Térkép: [1] [1] Szintmetszet: [1] [1] [2] [2] |
| Túrán készült fotóink, videóink: | András fotói |
| Infó, ötlet: | - falmászás, sziklamászás - jó kis hobbi lenne... - * nem egészen egy évvel később, még 2015 végén belevágtunk a falmászásba - boulderezésbe :) - végig jelzett, jól követhető ösvények - hajnalban fagy, napközben napos, szinte meleg idő - a falvakon kívül nem találkoztunk emberekkel - táskáink tömege: 5-8 kg |
| Kapcsolódó: | - Időjárás a környéken: Idokep.hu
- Túra kiindulópontja útvonaltervezéshez: Google Maps - A szakasz legeleje: 17. OKT + bicaj - Illetve első fele: 18. OKT eleje |
A túra során megfigyelt, látott vagy hallott állatok
A természetben a túrázó rendszerint halkan jár, hogy az élővilágot csak minimálisan megzavarva élvezhesse a csendet és nyugalmat; vagy éppen az erdő üdítő zenéjét. Kellő óvatossággal és figyelemmel járva az erdőt pedig előfordulhat, hogy érdekes élőlényekbe botlunk, megfigyelhetünk néhány kellemes hangú madarat vagy színpompás rovart, esetleg lencsevégre is kaphatunk egy-egy nagyvadat, vagy lefülelhetjük a közelünkben bóklászó állatokat.
A kirándulásaink során már sokszor szerencsénk volt, szinte minden alkalommal találkozhattunk az erdő élővilágának valamely képvsiselőjével. Eme túra alkalmával az alábbi állatokat láttuk vagy hallottuk. A képekre vagy a linkre kattintva az elovilag.turaoldal.hu kapcsolódó oldala tölt be bővebb információkkal szolgálva az adott élőlényről.
Az alábbi állatokkal találkoztunk a túra folyamán valamilyen formában. Részletesebb információ a fajokról a www.elovilag.turaoldal.hu weboldalon olvasható.
A túra útvonala
| Táv [km] | Helyszín | Időpont | Infó |
|---|---|---|---|
| 0 | Ősagárd, kocsma | 07:55-08:05 | »  pecsételés kávé |
| 6.7 | Felsőpetény | 09:50-10:05 | pecsételés, kávé |
| 11.7 | Alsópetény | 11:20-11:30 | kajálás, utána a buszfordulóban pecsét |
| 19.1 | Romhány | 13:35-14:05 | pecsételés, sör |
| 21.8 | Kétbodony | pecsételés | |
| 32.5 | Becske | 17:30 után | pecsételés (sör)vásárlás kitérővel |
| 34.2 | Becske alsó | 18:20 | Becske szélétől egy kutya követett minket - este, sötétben, a kivilágítatlan főúton az út közepén szlalomozva... a vonat 18:30-kor indult |
Az OKT 18-as szakaszának vége
A 18-as szakaszát már bő másfél éve elkezdtük, de csak most jött el az idő, hogy a végére is érjünk. Vasárnap teljesítettük a szakaszt, a 34,2 km 10,5 óra alatt fogyott el.
Reggel 6-kor találkoztunk az újpesti volán állomáson, hogy egy átszállással és 2 órával később megkezdhessük a túránkat Ősagárdon. Legutóbbi ittjártunkkor a tervezettől eltérően kicsit sokat időztünk itt, majd egy napig élveztük a falu vendégszeretetét.
A buszról meglepő módon jó helyen szálltunk le, rövid séta után meg is találtuk a falu kis kocsmáját, a néhai egynapos ittlétünk színhelyét, ahol egy kávé társaságában bélyegeztünk a kéktúrás füzetecskéinkbe és túrajelentésünkbe.
Időközben egy bácsika tévedt a kocsmába, aki egyrészt kifejtette, hogy Becske (ami amúgy 32 km) 5-6 óra járásra van, majd 4-5, végül pedig már 3-4 órányira saccolta; emellett elkezdett velünk beszélgetést kezdeményezni, és mivel a legutóbbi alkalommal is egy ilyen dolog következtében maradtunk ott és késtük le az utolsó buszt is este, inkább felhúztuk a nyúlcipőt. Gyorsan lehúztuk kávéink maradékát és megkezdtük a túrát.
Pár perccel később kiértünk a faluból, és rákanyarodtunk a település melletti szántók domboldalára. Visszatekintve még több helyen láttuk Ősagárdot, kellemes kis reggeli séta volt ez a minimális emelkedővel haladó szakasz.
A szántók oldalán néha feltűnt 1-1 vadles, de a táj ezen kívül nem mutatott túl nagy változatosságot. Ez volt az a nap, amikor rengeteg, a repülők által hátrahagyott kondenzcsík törte meg az égbolt kékjét, a fotóink között több darabon is látszik a feltűnően sok füstös egyenes.
Idővel vettünk egy balkanyart és beértünk egy fiatal ültetett erdőbe. Szép lassan emelkedett továbbra is az ösvény, majd egy újabb bal fordulattal visszakanyarodtunk szinte Ősagárd felé - a kék eme szakasza egy íves ´U´ betűt ír le. Szerencsére idővel az ültetett erdőt váltotta egy ´igazibb´ erdő, itt már madarakat is megfigyeltünk, hallgattuk az éneküket.
Felsőpetényt gyorsan elértünk, még meglehetősen frissek voltunk, mikor a kis kocsmába beültünk egy kávéra, hogy nyugodtan pecsételjünk füzeteinkbe. Itt futottunk össze egy vicceskedő csoporttal, akik megkérdezték, hogy mi a kéken vagyunk-e, mert ők a ´zöldet´ járják... Mint később kiderült, valóban megy a környéken egy zöld kacsa(?) jelzésű túraútvonal... Mindenesetre ezzel a társasággal találkoztunk még a későbbi pecsételőhelyeken és a végállomáson, Becskén is.
A következő pecsételő állomásunk Alsópetény volt, de még előtte sikerült fotóznunk házikecskéket, futrinkákat és racka juhokat is. Ez utóbbiból egy teljes ménessel találkoztunk az út mentén elkerítve, több tucat egyed lehetett a szép, fekete szőrű hungarikumokból.
Oly sok viszály után,
Megfogyva bár, de törve nem,
Él nemzet e hazán.´
Beérve a településre megpihentünk kicsit az egyik parkjában és megebédeltünk. Sokat nem időztünk itt, még szép táv várt ránk. Miután végeztünk a szendvicseinkkel továbbindultunk, és a buszfordulóban újabb pecsétet tehettünk a füzeteinkbe.
Kiérve a faluból megkezdődött az aznapi túra egyetlen ´komolyabb´ emelkedése, a csúcs olyan 200 méterrel volt felettünk. Néhol meredeken emelkedett az ösvény, de kellemes volt az erdő mellettünk. Visszatekintve még több helyen kibontakozott előttünk Alsópetény képe, barátságos kis település.
A csúcs felé félúton volt egy kétszintes, szépen felépített erdészház - itt már meglehetősen kimelegedtünk, szép időnk volt. Elhaladva mellette megpillantottunk a magasban néhány kőröző madarat - sajnos messze voltak ahhoz, hogy megállapítsuk a fajtájukat... Valamilyen vágómadárfélék lehettek a zsákmányukra lesve.
Utána már gyorsan felértünk a hegy tetejére, majd egyből meg is kezdődött az ereszkedés. Egy minimális fel-le-fel-le hullámvasutazást követően már valóban csökkent a magasságunk, és nemsokára meg is pillantottuk a távolban Romhány házait.
Innen már könnyű volt elérni a települést; se a távolság nem volt nagy, se a terep nem volt meredek vagy járhatatlan. Egyből a kocsma felé vettük az irányt, ott elkértük a kéktúra bélyegzőt szintén, illetve elkortyolgattuk a túra alatti egyetlen sörünket. Itt is összefutottunk a nap elején is látott csapattal, de ők nemsokára már indultak is. (Pedig szép lehetett velük a kilátás egyes helyzetekben ... 
)
Sok időt mi sem töltöttünk a presszóban, hamar talpon voltunk újra. A főút mentén kellett haladni egészen a következő bélyegzőig, Kétbodonyig, de ott szerencsére egy jobb fordulat után elhagyhattuk az aszfaltcsíkot. Idővel egy kis elkerített, félős juhcsapat mellett is elmentünk, illetve olyan 10 percre kifeküdtünk a napra pihenésképp. Jó volt kicsit lebzselni ott, nem igazán akaródzott a végén felkelni.
Nemsokára mégis sikerült rávennünk magunkat a túra folytatására, és elkezdtük a nap utolsó emelkedőjét - amely egyben a legrosszabb is volt a rajta lévő mély sár miatt. Alaposan lelassított ez minket, mivel össze-vissza csúszkáltunk rajta. Szerencsére sokáig nem tartott ki a sár, pár 10 perc alatt elértük a saras rész határát és könnyedebben folytathattuk az emelkedést.
Az erdő itt még az őszies képét mutatta, bár már egyértelműen fel lehetett fedezni a tavasz első jeleit. A végső etap egy hosszú ereszkedéssel köszöntött minket, szinte már semennyi emelkedőt nem kellett teljesítenünk. Egy darabig még az erdőben haladtunk, majd a sínek keresztezése után a szántók és mezők követték az utunkat. Az utolsó kis pihenőnk Becske előtt másfél kilométerrel volt, egy dombocska tetején ettünk némi pogácsát még a természet csendjében.
Nem kellett már sokat haladnunk ahhoz, hogy megpillanthassuk Becske házait, még a Naplementében beértünk a településre. Bőven volt még időnk a vonat indulásáig, így a pecsételést és a sörvásárlást is megejtettük, bevállaltuk a kis kitérőt. Becskének nincs vonatállomása, így még 1,7 kilométer várt ránk az állomásig.
És a túránk ´legvérnyomásemelőbb´ mozzanatai ettől a ponttól kezdve alakultak. A ´bolygók állása nem nekünk kedvezett´, mivel egyrészt egy kóborkutya szegődött a nyomunkba, másrészt pillanatok alatt besötétedett, harmadrészt a főúton kellett haladnunk, negyedrészt pedig természetesen a főút kivilágítatlan, így koromsötét.
Próbáltuk elzavarni a kutyát még a nyomunkból a városban - de sikertelenül, így az végig követett minket. Az út közepén szlalomozva. Koromsötétben. És mi igazából tehetetlenek voltunk... Se elmenekülni nem volt hajlandó előlünk, se közel nem engedett magához, hogy egy bottal kupán csapjuk és így talán elijesszük... Mindig tartotta a pár lépés távolságot, de rendületlenül jött velünk. Köröttünk, a kivilágítatlan főút közepén. Nem igazán tudtunk mit tenni, egyszer-egyszer csak centikre mentek el mellette az autók, mi meg aggódtunk eleinte a kutyáért, később pedig, hogy mikor kenődünk fel egy szélvédőre, mert a sofőr elrántja a kormányt a korcs miatt...
Azért a kutya gazdáját (vagy ha nincs, akkor azt, aki miatt az utcán kódorog) baromi szívesen felvágnám.
Hogy ne legyen nagy baj, a végére már inkább a dzindzsásban haladtunk a főúttól pár méterre, hogy a kutya is lejöjjön az aszfaltról. Igen ám, de így megreckíroztuk, hogy a vonat nélkülünk hagyja majd el az állomást, emiatt néhány ponton inkább kockáztattunk. Szerencsére sikeresen el is értük azt a kis utat, ahol végre a főutat magunk mögött hagyhatjuk, és nemsokára az állomás is meglett. Majd a kutya, mint aki jól végezte a dolgát, lefeküdt összegömbölyödve a pad mellé, amire leültünk...
Leszámítva az út végi izgalmakat ismét egy jó kis túrát zártunk, jövőhéten folytatás