Nem vagy bejelentkezve! A Kapcsolat résznél ezt megteheted, avagy regisztrálhatsz is ott. Néhány tartalmat az oldalon csak belépve érhetsz el!
|
www.turaoldal.hu Minden, ami Túrázás, Túlélés, Természet |
Koczog András 2011-2024 info@turaoldal.hu fb.com/turaoldal.hu | 
|
Olvasási idő:
~17 perc
OKT 2., 8. és 9. szakasz részei és Szt.Gy-hegyi séta » 2015.10.23-26.
|
A Dunántúlon 3 kék szakaszrészünk maradt meg, melyeket már jó ideje tervezzük teljesíteni. Ez most végre összejött, a hosszú hétvége első napján megkezdtük a szakaszok befejezését.
Pénteken az egyik Bakonyi szakaszt jártuk végig, majd este átkocsiztunk Szent-György-hegyre, ahol Viktor nagyszüleinél kaptunk szállást az éjszakákra. A finom házi bor itatta magát, így a másnapi kora hajnali indulást későbbre halasztottuk.
Szombaton egy kis túrát tettünk csak, a hegyet jártuk be, csodálva a bazaltorgonáit és panorámáit. Vasárnap a Marcal-medencében sétáltunk, a 47 kilométeres távhoz alig párszáz méteres szint társult. A nap így is nehéz volt, főképp mivel rengeteg aszfalton való sétát követelt meg...
A túránkat egy nappal megtoldva, hétfőn végeztünk a másik Bakonybéli szakasszal. A táv kellemes volt, bár éreztük magunkon az előző napi fáradtságot.
Egy remekbe szabott hétvége alakult, és ezzel teljes egészében végeztünk az Országos Kéktúra Dunántúli szakaszaival. Következő túránkon teljesítjük a Mátra kék útvonalát, így már egészen a Bükk végéig, Putnokig teljesítve lesz az OKT nyugati része.
Túra ideje: 4 nap
Éjjelek kint: 0 éj
Éjjelek kint: 0 éj
Megtett táv: 92.9 km
Szint: +1996 / -1948 m
Szint: +1996 / -1948 m
» Gyalogtúra
» Kéktúra
Túraösszefoglaló
| Tájegység: | - Bakony - Balaton-felvidék - Marcal-medence |
| Túra ideje: | 2015.10.23-26. » 4 túranap |
| Táv és szint: | → 92.9 km ↗ 1996 m ↘ 1948 m |
| Táv-szint arányok: | Szintemelkedés:
+21.5 m/km
Szintereszkedés: -21 m/km Szintváltozás: 42.5 m/km |
| MTSZ pont: | 183 pont |
| Túra útvonala: | Bakonybél, Kőris-h, Borzavár, Zirc | Szt-György-h környéke | Káld, Hosszúpereszteg, Szajki eh., Ötvös, Kisvásárhely, Sümeg | Gúttamási, Bogrács-h, Fehérvárcsurgó, Bodajk |
| ~ kirajzolva: |
Térkép: [1] [1] [2] [2] [3] [3] Szintmetszet: [1] [1] [2] [2] [3] [3] |
| Túrán készült fotóink, videóink: | András fotói |
| Infó, ötlet: | - a volán továbbra sem túl megbízható, nem árt egy B tervvel is rendelkezni... - hiányoltam a thermo gatya aláöltözetet, hűsek már a hajnalok, esték - a kocsihoz hólánc nem ártott volna, a telek aljából egy meredek füves-vizes lejtőn egy óránkba telt felküzdeni a kocsit... - a kék végig jól jelzett a szakaszon, bár a 2. OKT részen könnyű eltévedni - péntek reggel szemerkélő eső, majd de. ködös idő - szombat napközben napos idő - vasárnap reggel köd, majd napsütés a későbbiekben - hétfőn a kezdeti napos időt egy borúsabb ég váltotta fel - összességében végig ködös-napos jó idő, 4-16 °C-al - egész hétvégén rengeteg kirándulóval futottunk össze - táskáink tömege: 7-8 kg |
| Kapcsolódó: | - Időjárás a környéken: Idokep.hu
- Túra kiindulópontja útvonaltervezéshez: Google Maps - Kapcsolódó kéktúraszakasz: 1. OKT és a 2. eleje - Kapcsolódó kéktúraszakasz: 8. OKT eleje - Kapcsolódó kéktúraszakasz: 9. OKT eleje |
A túra során megfigyelt, látott vagy hallott állatok
A természetben a túrázó rendszerint halkan jár, hogy az élővilágot csak minimálisan megzavarva élvezhesse a csendet és nyugalmat; vagy éppen az erdő üdítő zenéjét. Kellő óvatossággal és figyelemmel járva az erdőt pedig előfordulhat, hogy érdekes élőlényekbe botlunk, megfigyelhetünk néhány kellemes hangú madarat vagy színpompás rovart, esetleg lencsevégre is kaphatunk egy-egy nagyvadat, vagy lefülelhetjük a közelünkben bóklászó állatokat.
A kirándulásaink során már sokszor szerencsénk volt, szinte minden alkalommal találkozhattunk az erdő élővilágának valamely képvsiselőjével. Eme túra alkalmával az alábbi állatokat láttuk vagy hallottuk. A képekre vagy a linkre kattintva az elovilag.turaoldal.hu kapcsolódó oldala tölt be bővebb információkkal szolgálva az adott élőlényről.
Az alábbi állatokkal találkoztunk a túra folyamán valamilyen formában. Részletesebb információ a fajokról a www.elovilag.turaoldal.hu weboldalon olvasható.
A túra útvonala
| Táv [km] | Helyszín | Időpont | Infó | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 0 | Zirc, erdő széle | 09:10 | »  | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| 1.5 | Zirc, vá. | 09:30-10:35 | » Volán pecsételés, átbuszoztunk Bakonybélre egy órával később utazhattunk csak át, mert eredetileg rossz megállóban voltunk... | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| 1.5 | Bakonybél | 11:00-11:15 | » pecsételés, kávé | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Kőris-hegy | 13:00-13:15 | pecsételés nagy köd, így sajnos semmi panoráma | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Borzavár | 15:15-15:45 | pecsételés, evés | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| 20.4 | Zirc, erdő széle | 16:35 | a kocsival átmentünk Szent-György-hegyre befejezve a 8. OKT | | | Péntek éjjel | a szállásunk minden éjjel Szent-György-hegyen volt | 0 | Szent-György-hegy | 14:00 | » |  1.9 | Szent-György-hegy, csúcs | 15:10-15:50 | előtte a turistaháznál pótoltuk az 5. OKT Szent-György-hegyi kék pecsétét | 3.8 | Szent-György-hegy | 16:50 | | | | Szombat éjjel | a szállásunk minden éjjel Szent-György-hegyen volt | 0 | Káld | 07:00 | » | 10.6 | Hosszúpereszteg | 09:20-09:35 | pecsételés | 16.7 | Szajki eh. | 11:00 | pecsételés, előtte 10perc pihi | | | 12:40-13:00 | ebéd a vadlesen az út közepén | 32.1 | Ötvös, Külső-erdő | 15:05-15:25 | pecsételés, előtte 10 perc pihenő a vadlesen | 40.1 | Kisvásárhely | 17:20-17:45 | pecsételés | 47.3 | Sümeg, busz á. | 19:30 | a kocsival vissza Szent-György-hegyre befejezve a 2. OKT | | | Vasárnap éjjel | a szállásunk minden éjjel Szent-György-hegyen volt | 0 | Gúttamási elágazás | 13:00 | » | a busz 40 perces késése miatt nem értük el a csatlakozást Bakonykútira, így nem is ott kezdtük meg a túrát (ami nem is akkora gond, hisz legutóbb, a nyári kánikulában majdnem a Bogrács-hegy csúcsáig elmentünk) | Bogrács-hegy | 13:50-14:15 | » | utána ebéd a padoknál 8.5 | Fehérvárcsurgó | 15:30-15:40 | pecsételés a horgászbolt előtt | 21.4 | Bodajk | 18:50 | befejezve a 9. OKT | |
Kék kalandozások
A Dunántúlon visszamaradt a kéktúránkból három szakasz, melyet eme hosszúhétvégén terveztünk teljesíteni. Az egyik szakasz meglehetősen hosszú volt a maga 47 kilométerével, de az elhanyagolható szintemelkedés miatt így is vállaltuk. A másik két hiányzó rész 20-20 km körüli távokkal redelkezett, így azok könnyedebb túrák lettek. Második túranapunkra az előző este megízlelt nagy mennyiségű és kiváló minőségű házi bor nógatására csak egy kisebb sétát iktattunk be, így viszont a túrahétvégét egy nappal meghosszabbítottuk, hogy teljesíteni tudjuk az elképzelt távokat.
OKT 8. szakaszának vége (péntek)
Suzuki Vitara X90
Reggel 6 órakor már talpon voltunk, hisz fél 7-kor a kocsiban kellett lennünk, hogy ne késsük le a buszunkat. Úgy terveztük, hogy autóval megyünk minden nap a túránk végpontjára, onnan pedig volánnal kerülünk a kiindulópontra, hogy a nap végére visszatérjünk a kocsihoz.
Péntekre a Bakonybél-Zirc szakaszt terveztük, így 9 előtt már Zircen voltunk. A kocsit letettük egy erdőszéli parkolóba a út vonalán, majd elsétáltunk a 1,5 km-re lévő pecsételőhelyre a busz- és vasútállomáshoz, hogy ott szálljunk fel a 9:30-as buszunkra.
Időben érkeztünk - csak rossz helyre. A Bakonybéli busz ugyanis nem innen, hanem a város főteréről indult, nélkülünk... Nem volt mit tenni, meg kellett várnunk az egy órával későbbi buszt. Így viszont volt lehetőségünk pecsételni a túrajelentésünkre az állomáson (a Kék füzeteinkben már helyén volt a pecsét) és elfogyasztani pár kocka csokit.
A következő buszt már elértük, így ha csúszással is, de gond nélkül megérkeztünk 11 előtt Bakonybélre. Felkerestük a közeli éttemet, ahol szintén bélyegeztünk egyet, illetve elkortyoltuk a második napindító kávénkat. Visszatértünk a -re és az addigi kb. 2 kilométer városi séta után végre megkezdtük a valódi túrát.
Már a túra elején feltűnt, hogy rengeteg a gomba és a turista a környéken - a hétvége többi részére is igaz lett ez a megállapítás. Az őszies erdő hangulata csodás volt, a megült köd viszont még a déli órákra sem akart felszakadozni.
A Kőris-hegyre az út végig emelkedik, néha erősebben, néha gyengédebben, de nem hagy pihenni bennünket. Az erdő végig a ködös arcát mutatta, minél feljebb értünk, annál inkább csökkent a látótávolság. A csúcs közelében már a 20 méterre lévő fákat sem láttuk, a csúcson lévő gömböt (radarállomás) is csak sejteni lehetett a kerítés túloldalán.
A csúcsra felérve megmásztuk a kilátót is - nem állítom, hogy kár volt feljönni ide, de jobb lett volna, ha van némi kilátás... De sebaj, úgyis jövünk még errefele. Elfogyasztottunk fent egy croiassant a pár perces pihenőnk közben, majd folytattuk is a barangolást.
Lefele menet rengeteg kirándulóval és turistacsoporttal találkoztunk. Kisszépalma-pusztánál megpihentünk kicsit, majd pár kilométerrel később, mikor visszatekintettünk a hegyre láttuk csak, hogy a kilátó tökéletesen látszik, nincs ködbe vagy felhőbe burkolózva, mint volt egy órával hamarább...
Borzavárig az utunk már az aszfaltút mellett haladt szinte végig, egy párhuzamos ösvényen. Beérve a településre a pecsétet sikeresen megtaláltuk egy kerítésre rögzítve, így eme bélyegzőt is megszereztük. Úgy ítéltük meg, hogy egy étkezés még belefér az időnkbe, így a buszmegálló melletti asztalnál falatoztunk egyet.
Már csak egy-két minimális emelkedővel kellett számolnunk, és idővel el is értük Zirc határát, ahol a kocsit is hagytuk. Az erdő az őszi pompájában gyönyörű, visszatérést követel
Fél 5 körül pattantunk be az autóba és vettük az irányt Szent-György-hegy felé. A 77-es úton haladtunk és láttunk egy tornyot a pusztán az erdősáv másik oldalán még Nagyvázsony előtt. Viktor mesélte, hogy még sosem volt ott, de gyermekkorában mindigis mozgatta a fantáziáját. Így párszáz méterrel később, az első alkalmas helyen megálltunk a kocsival és visszasétáltunk megnézni.
Ha minden igaz, akkor ez egy szemletorony volt az egykori szovjet lőtéren. Elsétáltunk a toronyig, melynek a tetején egy már igencsak megviselt zászló lengedezett. Az ajtón belépve viszont csalódnunk kellett - a torony mindössze a 4 falából állt, illetve a szinteket elválasztó lapokból - semmi lépcső, semmi létra, semmi kapaszkodó... Az alsó szintre való feljutást egy odaállított fatörzs még segítette volna, de nem akartuk megkockáztatni a 7 szinten való küzdelmet.
Sajnos a panorámát így nem tudtuk megnézni a tetejéről, de legalább tovább lehet fantáziálni róla... Visszaültünk a kocsiba és folytattuk utunkat a hegy felé. Fél 7 körül érkeztünk meg, Viktor nagyszülei fenséges vacsorával vártak bennünket. Megkínáltak házipálesszel is és igen finom házi borral is, melyből igencsak sok elfogyott az éjjel folyamán...
A hegyoldalban a kocsival lementem a telek aljába, hogy biztonságba tudjam. De aggódtam, hogy nem tudok felmenni majd a reggeli vizes fűben, így még kora este úgy döntöttem, hogy felmegyek. Sajnos ez nem sikerült elsőre és sokadjára sem, de végül egy órai munkával sikerült felküzdeni a kocsit a lejtő tetejére. A motor erejével nem volt gond, de a kerekek folyton kipörögtek, nem volt tapadás... Egy hólánc valószínűleg gond nélkül megoldotta volna a helyzetet.
A problémát viszont sikeresen megoldottuk, így a nagy ijedtségre még folytattuk egy kicsit a borozgatást...
Szent-György-hegyi séta (szombat)
Szombaton későn keltünk, így az eredetileg tervezett 47 km-es 2. OKT szakaszvég pótlása helyett egy könnyedebb séta mellett döntöttünk. A Szent-György-hegyen kóvályogtunk kicsit, élvezve a jó időt.
Az út elején, amint kiértünk a faluból elhaladtunk a kulcsosház mellett. Itt legutóbb nem tudtunk pecsételni, de most megtaláltuk a fán a bélyegzőt, így pótoltuk. Jobbra kanyarodva egy lépcsós ösvény vezet felfele. Ezen haladva lehet elérni a bazaltorgonákat. Ezek mint a neve is mutatja, a hegy oldalában lévő bazaltoszlopok egymás mellett szorosan állva, a vulkáni tevékenység nyomait őrizve.
Innen már nem volt messze a csúcs, először a tömb északi oldalára mentünk. Itt, a Balcsival átellenes oldalon jól látszott a Tapolcai-medence a névadó várossal együtt.
Az alig magasabb déli, ´igazi´ csúcsot pár perc sétával lehet elérni. A panoráma innen is fenséges, így el is időztünk itt majd egy órát. Élveztük a nap sugarait és közelebbről is megcsodálhattuk a köröttünk repkedő szitakötőket, azaz a vörös légivadászokat. A Balaton panorámája természetesen továbbra is fenséges...
A lefele út félig a már ismert ösvényeken haladt, így egy óra alatt visszaértünk szállásunkhoz. Rövid, de szép túranap volt, a panoráma mesés, ráadásul egy hiányzó kék pecsétet is sikerült pótolnunk.
OKT 2. szakaszának vége (vasárnap)
A vasárnapunk korai ébredéssel kezdődött, hisz a 6:20-as Káldi buszt kellett elérnünk Sümegen ahhoz, hogy egyáltalán megkezdhessük a túrát. Így hát egy gyors kelés-pakolás-indulás után bepattantunk a négykerekűbe és már száguldottunk is a 25 km-re lévő Sümegre. Közvetlenül a buszpályaudvar mellett tudtam parkolni szerencsére, így a buszt gond nélkül megtaláltuk és elértük.
7-kor kezdtük meg a túrát Káldon. Sűrű köd fogadott bennünket, a felkelő Nap körvonalait gond nélkül kivehettük. A kocsma zárva volt még, így nem pecsételtünk, egyből meg is kezdtük a túrát. Lefordulva a főutcáról pár perc alatt elértük a falu végét és rátérhettünk az egész jó állapotban lévő széles ösvényre.
A túra folyamán szinte semennyi szintváltozás nem volt, de ez a szakasz még a jobbak közé tartozott. Idővel elértük a szántókat, és egy nyílegyenes szekérúton haladva tértünk be Hosszúperesztegre. A pecsét a templom kereítéséhez volt rögzítve. Negyed órát időztünk itt, 10 km körüli távnál jártunk.
A település után egy darabig még az aszfalton kellett haladnunk, majd idővel letértünk egy nyiladékban a főútról. Ez egy kellemes kis erdőben futott, egészen a Szajki tavakig elvitt bennünket.
A tóparton pihentünk 10 percet, majd a parton haladva indultunk meg az üdülőtelep felé, ahol a bélyegzőt sejtettük. Gond nélkül megtaláltuk, az erdészházzal szemben, az oszlopra van felszerelve. Gyorsan pecsételtünk egyet, illetve megsimogattuk az idővel előbukkanó kis szürke kölyökmacskát. Ő pár tíz méteren keresztül elkísért bennünket, majd az anyja hívására visszafordult.
Utunk továbbra is az erdőben vezetett, de már sűrűbben találkoztunk vadvédelmi(?) kerítésekkel, illetve kivágott fatörzsekkel. Ez a szakasz meglehetősen cikkcakkozott, nyílegyenes szekérutakon haladtunk végig.
Eme szakasz jellemzői az írtásfoltok voltak, illetve a munkagépek által feltúrt ösvény, melyet ezáltal mély és híg sár borított. 2-3-szor belefutottunk katicaözönbe is, a katicák szó szerint tucatjaival leptek el bennünket. Eme őszi rajzás oka nem tudom mi lehet, csak remélni tudom, hogy nem a kivágott erdőrészek okozták...
A nap folyamán a másik feltűnő dolog az a gombák tömeges léte volt, rengeteg faj több tíz képviselőjével találkoztunk. Valószínűleg jót tett nekik a nedves őszies időjárás.
A Veszprém-Zala megyehatárt először a főúton léptük át a vasút után (később még vagy 3-szor), majd nem sokkal később az erdőbe való befordulást követően meg is leltük a következő bélyegzőt, az Ötvös, Külső-erdő nevűt. Itt már meglehetősen fáradtak voltunk, nekem a talpam is vészesen elkezdett sajogni. Pihentünk is 20 percet indulás előtt, de végül erőt vettünk magunkon és folytattuk utunkat.
Még bő 15 km volt hátra, nézni kellett az óránkat. Egyre növekvő hosszúságú cikkcakkozás következett a nyílegyenes utakon, immáron váltakozva a főút mentén és a szántók közti szekérutakon. A naplemente is egy ilyen szekérúton ért minket - az aznap hajnali óraátállítás miatt egy órával ´hamarabb sötétedett´, ami nem tett jót a túra fényviszonyainak.
Végül megérkeztünk Kisvásárhelyre. A haranglábnál a pecsétet megtaláltuk, bélyegeztünk is füzeteinkbe. Egy-egy croiassantot is elfogyasztottunk a majd fél órás pihenőnk során, lágy kutyaugatás-zenével kísérve.
A falut elhagyva jobbra kellett fordulni. Már sötét volt, lámpafénynél haladtunk. A szekérút két oldalán villanypásztorral ellátott masszív kerítés állt, valószínűleg lovakat tartottak elkerítve. Előttünk feltűnt idővel három nagy folt. A fejlámpa fényénél a kerítésen belül lévőre először azt hittem, hogy hirdetőoszlop, majd kiderült, hogy egy szépséges paci. Az előttünk kissé balra lévő két példány is egy-egy megtermett lóként lett azonosítva - a szűk úton. Jobb oldalt tudtunk elmenni mellettünk. A beszélgetésünket hallották és a lámpa világát is érzékelhették, így biztos voltam benne, hogy nem ijesztjük meg őket - bátran elmehetünk mellettük. Közben kiváncsian megindultak felénk és pár lépés erejéig követtek is a sötétben, de idővel érdekesebbnek találták a talpuk alatt ropogó füvet.
Sajnos több izgalom nem is ért bennünket, utunk a főútig eseménytelenül telt. Ott ráfordultunk az aszfaltra, majd megcéloztuk a már bő kilométerrel hamarabb is látható kivilágított Sümeg várát. Mivel a innentől végig a főúton vezet, elgondolkodtunk, hogy a buszmegállóban felszállunk a következő buszra, mely fél óra múlva volt esedékes. Végül elvetettük az ötletet, mivel annyi idő alatt mi is beérünk az állomásra.
Így is történt, alig pár másodperccel sikerült megelőzni a buszt. Bepattantunk a kocsiba és ismét megcéloztuk Szent-György-hegyet. Fél óra alatt értünk vissza, útközben többször is erősen fékeznem kellett az út mellett felbukkanó róka, illetve 2 őz miatt. Végül este 8 körül szerencsésen megérkeztünk. Egy gyors vagyora és egy korsó sör elfogyasztása után nyugovóra is tértünk, hosszú volt ez a nap...
OKT 9. szakaszának vége (hétfő)
Reggel kipihenten ébredtünk, és a reggeli után nekiálltunk rendbetenni a házat. Letudtuk az elpakolást, mosogatást, felmosást, majd némi késéssel ültünk a kocsiba. A 9-es szakaszt terveztük aznap teljesíteni, azaz annak a Bakonykúti-Bodajk részét. Kocsival így Bodajkra mentünk, hogy egy átszállással Bakonykútira buszozzunk.
Az első probléma ott kezdődött, hogy a GPS szerint majd 10 perccel a busz indulása után érünk csak a városba, ráadásul még tankolnunk is kellett útközben. Szerencsére a tankolást gyorsan letudtuk, nem egész 3 peret vett igénybe a művelet. Pechünkre viszont az út ramaty volt ezen a szakaszon, erősen vájús aszfalton száguldottunk, így a megengedett 90 km/h-s sebességet nemhogy átlépni, megközelíteni sem mertem néha...
Idővel viszont rátértünk a 8-as főútra, melynek a frissen épített szakaszai többségén felemelték a sebességhatárokat, így a két sávos úton 110-130-142-es sebességgel vígan száguldhattam teljes biztonsággal. (Reméljük egy trafi sem fotózott le...)
Az út végső 17 km-ét falusi főutakon kellett mennünk - városban pedig nem szeretek gyorsan menni, így az 50-es határt nem igazán léptem át. De így is szerencsénk volt, időben beértünk Bodajkra, parkolóhelyet is találtunk a templom mellett a busmegállótól pár tíz méterre, így végül összességében 10 percünk maradt a busz tervezett indulásáig.
A tervezett indulásáig... 12:05-kor indul a busz - elvileg. Mi vártunk 10, majd 20 percet, de a busz sehol. Mobilnettel nézegettük a lehetőségeket, hogy hogyan is teljesítsük a túrát, de nem találtunk megfelelő alternatívát. Ígyhát úgy határoztunk, hogy eme szakaszt szégyenszemre egyedüliként visszafele teljesítjük, és majd az este 18:20-as busszal jövünk vissza a kocsihoz.
Ez a szakasz nem szeret minket... Nyáron azért kellett ezt halasztanunk, mert a pokoli kánikulában Bakonykúti után a famentes dombok tetején eltévedtünk a hiánya miatt, és már nem értük volna el az utolsó buszt, ha nem fordulunk vissza. Most pedig kivettünk szabadságot, 140-el száguldottunk a főutakon, de a volánbusz nem tolja ide a képét...
Nem volt mit tenni, megindultunk a felé. Előttünk volt egy másik megálló, ahová épp egy Székesfehérvári busz gördült be - majd mögötte megjelent az Isztiméri busz is, mely nekünk kellett. Alig pár másodpercet töltött a megállóban, valósággal le kellett intenünk, hogy ne hagyjon ott minket. Mindenesetre 40 perc késéssel, de megérkezett. Viszont a csatlakozást így buktuk, tehát annyiban módosult a terv, hogy a túrát nem Bakonykútin kezdtük meg, hanem a Gúttamási elágazásnál. Onnan sétáltunk fel a Bogrács-hegyre, aminek a környékén legutóbbi alkalommal feladni kényszerültünk a túrát.
50 perc alatt, 13:50-re értünk fel a domb csúcsára. Kicsivel később megálltunk és a frissen kihelyezett asztaloknál megebédeltünk gyorsan. A Bogrács-hegy csúcsa felé haladva már láttuk a Fehérvárcsurgói-víztározót, az volna a következő állomásunk. A főút már közel volt, azt keresztezve már nem kellett sokat mennünk, hogy közelről is megtekinthessük a tározót.
Elhaladtunk egy régi bánya mellett is, ekkor zavartunk meg a mellettünk lévő bokorban pár őzet. Ők ijedtükben csörtetve elszáguldottak, nem is találkoztunk velük többet. A köröttünk lévő erdő meseszép volt az őszi pompájában, mégha egy egy hosszú irtásban is kellett haladnunk.
Idővel elértük a víztározót, aminek a partján pecsételhettünk a pecabolt előtt. A tavat félig meg kellett kerülnünk, így több oldalról is megcsodálhattuk a víztükröt. Az egyik oldalán lévő óriási távvezetékeket leszámítva szép a tó környezete. A part nincsen beépítve, de attól olyan 100 méternyire már vagy a település házai állnak vagy szántónak használt területek.
A falun áthaladva ismét ismerkedtünk egy macsekkal, de ez már egy idősebb, fekete példány volt. Egy darabig ő is követett bennünket, de idővel szerencsére talált szórakoztatóbb elfoglaltságot. A település végén a elkezdett emelkedni, majd egy kisebb kilátópontra vitt fel bennünket, ahol a tó széle még éppen sejlik.
Ettől kezdve ereszkedés következett, majd a -et elterelték, rá a régi 
útvonalára. Ezen a szakaszon kis hullámvasutazás van, igen szép erdőn vezet minket keresztül a szűk ösvény.
Idővel leérünk a főútra, azon haladva egy 100 métert kelhetünk át a Gaja patakon. A víz másik oldalán kezdjük meg a gyenge emelkedést, immáron a partja közelében haladva. Sajnos ekkorra már teljesen besötétedett, a lámpáinkkal meg nem láthattuk a szurdok teljes pompáját, de így is káprázatosan szép volt a hely. A patak most igen bővizű volt, néhol erősen morajlott, néhol pedig hangját sem lehetett hallani a partról.
Sokáig haladtunk a patakparton, szinte csak Bodajk magasságában váltunk el tőle és kezdtük meg az emelkedést. A panoráma a Gaja felett is csodaszép lehet, még a sötétben a távolban sejlő hegyek is gyönyörűek voltak a telihold fényében. Eme panoráma és a Gaja völgyének csodái miatt ide még mindenképp vissza kell térnünk.
Idővel átbukkantunk a gerincen, ahol még egy darabig erdőben haladtunk. Nem sokkal később elértük a sípálya tetejét, és azt követve értünk be Bodajkra. A kocsit gyorsan megtaláltuk, ezzel pedig véget ért a túránk...
Remek túrahétvége volt, ezzel a Dunántúli OKT szakaszok készen vannak... Ha a Mátrás részt megcsináljuk, akkor egészen a Bükk végéig, Putnokig készen lesz az OKT, így lesz esélyünk az egészet teljesíteni még idén ...