Börzsöny, sikló-varangy harc és kisvasút » 2012.05.25-26.

Túraösszefoglaló Megfigyelt, látott vagy hallott állatok A túra útvonala Börzsönyi barangolás - Egy állati (jó) túra

Elhatároztuk, hogy az idei első többnapos gyalogtúránkat a Börzsönyben rendezzük meg. Két napra terveztünk, egy erős kirándulást. Tanulságként egyből mondhatjuk, hogy Börzsöny csodaszép, de pokoli nehéz túraterep is egyben, legalábbis ha az ember többet akar menni, mint amennyit elbír Csóványos kilátása lélegzetelállító, és a környező tájak is hasonló szépségűek. Az útjelzés minősége kifogástalan.

Az élővilág elmondhatatlan... A leírás és képek mindenről tanúskodnak, de közel nem adják vissza az eredeti élményt, mégis, még így is fantasztikusak. Összességében Börzsönyt a néhol nehéz terep, az egyedülálló vadvilág, a tökéletes természet és kilátás jellemzi. Aki el akarja magát zárni egy kis időre a modern világtól, annak bátran ajánlhatjuk az itteni barangolást.

Túránkat, ha jellemezni akarom röviden (mivel a leírásban részletesen szerepelnek), akkor azokat a kifejezéseket sorolnám fel, hogy: védett állatok meglesése, adrenalin, Vadállósziklák kilátásával vetekedő panoráma, kaland, szabadság; és határtalan csodálat a természet iránt. Mesés. Mindenkinek látnia kell.

Túraösszefoglaló

A túra során megfigyelt, látott vagy hallott állatok

A természetben a túrázó rendszerint halkan jár, hogy az élővilágot csak minimálisan megzavarva élvezhesse a csendet és nyugalmat; vagy éppen az erdő üdítő zenéjét. Kellő óvatossággal és figyelemmel járva az erdőt pedig előfordulhat, hogy érdekes élőlényekbe botlunk, megfigyelhetünk néhány kellemes hangú madarat vagy színpompás rovart, esetleg lencsevégre is kaphatunk egy-egy nagyvadat, vagy lefülelhetjük a közelünkben bóklászó állatokat.

A kirándulásaink során már sokszor szerencsénk volt, szinte minden alkalommal találkozhattunk az erdő élővilágának valamely képvsiselőjével. Eme túra alkalmával az alábbi állatokat láttuk vagy hallottuk. A képekre vagy a linkre kattintva az elovilag.turaoldal.hu kapcsolódó oldala tölt be bővebb információkkal szolgálva az adott élőlényről.

Az alábbi állatokkal találkoztunk a túra folyamán valamilyen formában. Részletesebb információ a fajokról a www.elovilag.turaoldal.hu weboldalon olvasható.

(3) »

(több) »

(több) »

(3) »

(1) »

(2) »

(3) »

(1) + »

(1) + »

(1) »

(5) »

(több) + »

(több boly) »

(pár) »

(1) »

A túra útvonala

Táv [km]	Helyszín	Időpont	Infó
0	Nógrád	07:30-08:00	» megnéztük a várat
	Saj-kút (Semmelweis-forrás)	10:25	víztöltés
14	Csóványos	12:30-13:40	» kilátás, ebéd
20.5	Királyháza	17:00	»
	Gyeplős-kút	18:35	víztöltés
24	Kemence széle	19:00-12:00	táborhely
25	Kőrózsa Panzió megálló	12:30	» a kisvasúttal mentünk; 300 Ft/fő
28	Feketevölgy, Vilati Panzió megálló	13:45-16:30	» » kicsivel odébb varangy vs. sikló harc; közben ebéd
32	Perőcsény	18:00

Börzsönyi barangolás - Egy állati (jó) túra

A Börzsöny tájai egyelőre még felfedezetlen kincsek számunkra, de eme két napos kalanddal kóstolót kaptunk a táj felejthetetlen látvány-zamatából. Aki megteheti, az menjen el, és töltsön el itt egy kis időt, igazán megéri: a természet végtelen nyugalma, a lenyűgöző táj, valamint az állat- és növényvilág garantáltan ámulatba ejti az erre tévedőket.

A kísértetvár

Reggel korán indultunk otthonról, hogy a két napban minél több időnk legyen a Börzsöny felfedezésére: a Nyugatiból reggel 05:40-kor indult a vonatunk Vác felé, itt át kellett szállni egy másik vonatra, ami Nógrádba szállított minket. A Váctól Nógrádig tartó úton már kezdett bontakozni a táj szépsége: az erdőben zakatoló ´kisvasút´ rétek és patakok mellett haladt el útja során.
Nógrádra 07:30-ra érkeztünk meg. A vasútállomásról jól látható a Várhegyen álló vár, aminek a meghódítása az első célunk volt aznapra.

A várba felérve az az érzésünk támadt, hogy egy kísértetvárban járunk, mert rajtunk kívül egy teremtett lélek nem volt ott. (Péntek reggel 8-kor ez nem szokatlan jelenség.) A vár romos állapotban áll a város felett, de érdemes meglátogatni: körbenézve Nógrád házainak tetejét, valamint a közeli Börzsöny hegyeit - kirándulásunk célját - láthatjuk.

Fel! Fel! Fel!

08:30-kor megkezdtük az utunkat a hegyek felé, a jelzésen haladtunk Csóványos csúcsáig. Nógrád határában egy tábla azt hirdette, hogy 12 km-t kell megtennünk, és ezt nagyjából 3 és fél óra alatt fogjuk teljesíteni. Észak-nyugat felé vitt minket a jelzés, és nemsokára beértünk a hegyek lábához, az erdőbe. Séta közben különféle madarakat láttunk és hallottunk, kezdték velünk elfeledtetni a város zaját, bűzét, nyüzsgését: többek között egy csúszka röppent el tőlünk egy karnyújtásnyira.

A fák közé érve egy sáros úton haladtunk tovább. Szerencsére jó idő volt - bár a szél néha összeborzolta a hajunk -, azonban a tájon meglátszott a korábbi napok esős mivolta.

Az ösvény hamar elkezdett emelkedni, a nagy meleg és a nehéz táska a hátunkon nem könnyítette meg a dolgunkat. Nemsokára a Semmelweis-forrás hűsítő vizével tölthettük meg a kulacsunk. A környéken sok hasonló forrás található, és ez hasznos is, ugyanis a nagy meleg miatt hamar fogy a víz.

A út ezután igencsak emelkedni kezdett: a Saj-bércre nem a legegyszerűbb feljutni. Egy másik blogból idéznék (bár ő bringával próbálkozott): ´Mocsokdurva emelkedő. Legjobb Nógrád akkor, ha lendületből kapja az ember a tutit.´

Felfelé menet sokszor meg kellett állni pihenni, de aztán lassan-lassan felértünk, és a Foltán-keresztnél találtuk magunkat. Ez a rét alkalmas akár táborozni, akár pihenni, ebédelni: a fák hűs árnyékában padokon tudjuk kipihenni a túra fáradalmait.

A keresztnél levő tábla tájékoztat minket, hogy már csak 2,4 km-re, 45 percnyi sétára vagyunk Csóványos csúcsától: így hát uccu neki! Az út, mint eddig is, felfelé vezetett; hangulatos kis ösvényeken másztunk egyre magasabbra. A hőmérséklet-csökkenés is azt mutatta, hogy közeledünk a csúcshoz: mindössze 17-18° volt az erdőben (lent 25-26°-ban sétáltunk).

Csúcs ez a csúcs

Nemsokára felértünk a kilátóhoz. Az óránk ekkor fél 1-et mutatott. A kilátó aljában megebédeltünk, és beírtuk az emlékkönyvbe (ami a torony aljánál található (még!)), hogy itt jártunk. A torony falán baljóslatú felirat fogadja a túrázókat:

´Egyszer élünk!´ - gondoltuk, és felmásztunk a torony tetejére. Rozoga vaslépcsőkön kell feljutni, és látszik, hogy a rozsda rátelepedett már a létrára. Nem túl bizalomgerjesztő... (pláne, ha figyelembe vesszük, hogy az alsó rész egyik ága madzaggal(!) van a falhoz erősítve...) De kárpótlásként, felérve igen szép látványban részesültünk. Körülöttünk erdővel borított hegyek, a távolban látható a Dunakanyar és azzal szemben Dobogókő. Az elcsépelt ´gyönyörű´, ´csodálatos´, ´fantasztikus´, ´lélegzetelállító´, stb... jelzők helyett pár kép a tájról szerepel itt.

A kilátó alatt látható pár szikla csúcsa, ezeket azonban nem néztük meg: időhiány miatt majd csak legközelebb, ha (reményeink szerint nemsokára) erre járunk... Miután kifújtuk magunkat, tovább indultunk: következő cél Királyháza. A tábla szerint 6,5 km, és csak 1 óra 20 percnyire van. Mi azonban már nem hittünk eme álnok tábla szavahihetőségében, ráadásul nekem a térdem is elkezdett fájni, és amúgy is... fáradtak voltunk.

Királyok földjén

Királyrét, Királyháza, Királyvölgy... király, király, király Sok névben találkoztunk ezzel a szóval, így hát a királyok földjére tévedtünk - gondoltuk mi. A jelzésen hagytuk el a Csóványost, és indultunk neki Királyháza felé. Az út innentől nagyjából végig lejtett. Ez azonban nem sok könnyítést jelentett (én személy szerint nem szeretem a lejtős utakat, mert ez még jobban megterheli az ember lábát/térdét). Az út nemsokára sziklássá váltott, és egy vadregényes tájon találtuk magunkat. Egy óriási sziklánál ejtettük meg az első pihenőnket (Koponya-szikla talán?)

Ettől kezdve pár perc séta után elénk tárult az egyik legszebb panoráma, amit túráink során valaha láthattunk. A sziklás táj alatt terül el a Rózsa-patak völgye; visszatekintve a Csóványost láthatjuk, mellette pedig a 823 m magas Pogányvár emelkedik. A táj némiképp emlékeztet a Vadálló-kövekre (Visegrádi-hegység): hasonlóan sziklás táj, csak nem olyan nagy tömbökben állnak azok, és az út ezen a köves, vadregényes gerincen fut végig. A kilátást nem lehet itt leírni, sem képekkel bemutatni, látni kell saját szemével az embernek. Ez a látkép kárpótolt minket a lábunkban, és hátunkban jelenlévő fájdalom miatt:

Miután kigyönyörködtük magunkat a tájban, továbbindultunk lefelé. Rövid séta után elértük a Kemence-patakot. A nap végéig ennek a pataknak a közelében haladtunk.

Királyháza már csak néhány lépésnyire volt, és ez alatt a néhány lépés alatt kedves kis erdőlakókra (mivel 2-vel is találkoztunk kb. 500 m alatt) bukkantunk. Az úton egy foltos szalamandra ´bukdácsolt´.

Bár mielőtt eljöttünk volna túrázni olvastam otthon, hogy élnek ilyen ´csodák´ a környéken, azonban alig hittem el, hogy saját szememmel is láthatok foltos szalamandrát: nagyon boldog voltam emiatt.

A patak mellett található a Tűzköves forrás, ahol egy rövid pihenőre megálltunk. A forrás a sziklából tör elő, és mellette található a hegyek szerelmesének, Bársony Istvánnak az emléktáblája.

Ezután érkeztünk meg Királyházára, ahol sajnos nem találtunk semmilyen olyan helyet, ahol kenyeret és sört vehettünk volna magunknak éjszakára. Túránk meghatározó élményében volt azonban részünk akkor, mikor találkoztunk a ´királyi várat´ őrző ´fenevaddal´: a panziót (Királyháza kb. csak ebből a lovaspanzióból, meg egy vadászházból állt) egy őrjöngő kutya védelmezte. A kapu tárva-nyitva volt, szerencsére a dühöngő ebet egy lánc rögzítette a panzió erkélyéhez. A tőlünk 1-2 méterre tomboló kutyuska ez ellen a lánc ellen erőteljesen küzdött, a mellékvesénk intenzíven termelte az adrenalint, de túlélte a lánc (és így mi is) a megpróbáltatásokat.

A terv módosul

Eredeti terveink szerint Drégelyvárig mentünk volna, majd onnan le Kemencére. Az időből kifogytunk, és emellett ki is merültünk. Az is félő volt, hogy nem érünk 7 óráig Drégelypalánkra (5 óra fele járt az idő, és Drégelypalánk kb. 10 km-re volt még tőlünk.) Ezért úgy határoztunk, hogy kihagyjuk Szondi várát, és egyenesen Kemencére megyünk. Aszfaltos úton gyalogoltunk, sík terepen, ez most nagyon jól jött az immár igencsak fájó térdemnek. Útközben újabb állatokat láttunk: pockokat, és fekete gólyát! Sajnos erről nem tudtunk képeket készíteni... A fekete gólya igen félénk, fokozottan védett madár, ennek ellenére szerencsénkre túránk során kettőt is láttunk.

Vízből is kezdtünk kifogyni, így jól jött útközben a dr. Kenyeres Balázs bővizű forrása, ahol feltölthettük kiszáradt flakonjainkat. Rövid séta után elértük esti táborhelyünk színhelyét. Az úton egy újabb állatkához volt szerencsénk: egy lábatlan gyík ´szerencsétlenkedett´ az aszfalt közepén.

A közelben büfé, és egy strand is volt. Fortuna kegyes volt velünk, és tudtunk venni kenyeret, mindkét halmazállapotbelit...

´Veszett´ jó táborhely

Egy kis tisztáson a patak mellett jelöltük ki estére a táborhelyünket. Míg Andris fát gyűjtött a tábortűzhöz, addig én felállítottam a sátrat. Nemsokára vígan lobogott a tűz, és meg volt estére a szállásunk is. A sátor bár nem túl nagy, de ketten is elfértünk benne (szűkösen), az álmunk gumimatracok varázsolták még kényelmesebbé.

Bár volt nagy tűz, Andrissal úgy döntöttünk, hogy a gázfőzőn sütjük meg a szalonnát egy serpenyőben, így a zsírját későbbre el tudjuk majd rakni. A szalonna és a sült hagyma igen jól jött a söröcske mellé: királyi módon pihentük ki az aznapi ~24 kilométert.

A túra legizgalmasabb része azonban csak most következett: mikor aludni készültünk volna, a közeli bokorból egy róka bukkant elő. Ez még nem is lett volna furcsa... a róka azonban nem ijedt meg tőlünk, hanem egyenesen felénk közelített. Mi rákiabáltunk, de ez sem tántorította el az állatot. Botokkal tudtuk csak elijeszteni, de akkor se elmenekült, hanem a közeli patak-menti susnyásban bújt el... Egy darabig izgatottan figyeltünk, hátha megint előbukkan. Láttunk is egy rókát, ezt azonban kicsivel arrébb, és ez a fülét-farkát behúzva menekült tőlünk. Nyugtalanul hajtottuk álomra a fejünk, arra gondolva, hogy a közelben esetleg egy veszett róka ólálkodik...

Aki korán kel aranyat lel, aki későn kel lekési a kisvasutat...

A 7 sör, valamint az előző napi túra jócskán elfárasztott minket, ezért csak 11 órakor keltünk fel. Reggeli gyanánt az előző napi zsírt kentük kenyérre, valamint szalámit falatoztunk mellé. Evés után tábort bontottunk, majd megkerestük a kisvasutat, ami a közelben pöfékelt. Eredetileg a 10 óraival szerettünk volna menni, így azonban meg kellett várni az egy órás járatot. Godóvár megállót hamar megtaláltuk, itt azonban nem volt se árnyék, se víz, így egy megállót sétáltunk: Kőrózsa megállónál már meg tudtuk tölteni a palackokat, és árnyékban tudtuk megvárni a vonatot.

A vonaton azt tapasztaltuk, hogy nagyon kedvesek és jó fejek az azt üzemeltetők. 300 ft/fő volt a jegyünk, és útközben megtudtuk a kalauztól, hogy milyen látnivalókkal találkozhatunk az aznapi utunk során. Terv szerint Hamuházig gyalogoltunk volna le: itt azt mondta, van egy rét amit érdemes megnézni, mert nagyon szép. Elmondása szerint a Hamuházig a régi vasúti pálya nyomán rengeteg foltos szalamandrával lehet találkozni. Azt is megtudtuk, hogy a ´Drino-völgyben?´ (ezt nem pontosan hallottam) van a fekete gólyák fészkelőhelye. Mindenképpen meg szerettük volna nézni ezt magunknak, erre azonban nem került sor.

A Vilati panzióig vitt minket a vasút. Terveink szerint elmentünk volna Hamuházig, majd fel a Salgó várhoz, és onnan le Nagybörzsönybe. Ez olyan 10-14 km, azonban ismét módosítanunk kellett az elképzeléseinken, mikor az állomástól 100-200 méterre észrevettünk egy olyan dolgot, amit még soha életünkben nem láttunk (és valószínűleg nem is fogunk látni).

Összehordtunk kígyót-békát

A vasútról leszállva a Csarna-patak partján elkortyoltunk egy-egy sört. A patak csendes csobogó vize mellett változatos madárkák örvendeztettek meg énekükkel, és látványukkal. A közelben például egy vörösbegyet láttunk élelmet keresni.

Pár lépést tettünk csak meg, mikor az elől haladó Andris intett felém, hogy valami rendkívülit lát: egy siklót. Pontosabban egy siklót, amint egy hatalmas varangyot tart a szájában, és éppen elfogyasztani készül azt. Ilyet eddig csak a National Geographic-on láthattunk, alig hittünk a szemünknek... Elképedve figyeltük a két állat küzdelmét: a béka az életéért, a kígyó az ebédjéért küzdött... Úgy döntöttünk, hogy megvárjuk mi lesz a párviadal kimenetele. Mivel ez a rögtönzött műsor órákig is eltarthat, úgy láttuk jónak, ha elhalasztjuk a túra többi részét, és megfigyeljük a kígyó táplálkozását.

Miközben váruk a viadal végét, mi is megebédeltünk: a gázfőzőn sóletet melegítettünk. A patak partja se nevezhető épp rondának, ami mellett ücsörögtünk.

Azt, hogy mi történt volna a békával, sajnos nem tudtuk meg, mert a vadászat központjának a sikló az ösvény szélét választotta, ami meglehetősen forgalmas volt. Megijedt, és elkúszott a patak felé. A béka, bár kicsit kótyagosan, de kis idő elteltével szintén megindult a víz felé: bár ő se nagyon hitte, de túlélte a támadást. (Tanulságként: az embernek nem szabad beleszólni természet rendjébe, és meg kell tennie mindent, hogy a lehető legkisebb mértékben zavarja csak meg azt... De legalább már tudjuk - nekünk is, még ennél is óvatosabban kell járnunk az erdőket-mezőket. Hogy láthassunk minél több ilyen csodát.)

A panzióban időközben megtudtuk, hogy az utolsó autóbusz Kemencéről 18:40-kor indul, így nekünk is ideje volt útra kelni, hogy elérjük azt.

Hazafele

5 óra fele indultunk vissza Perőcsény felé, a ösvényén. Igen kis hangulatos út ez: visszanézve a feketevölgyi megálló felé megállapítottuk, hogy a kilátás itt is pazar: beleszerettünk a Börzsönybe.

A jelzés mellett egy tanösvény is volt található itt. Pár kilométer séta után elértük a turistautat, ezen jobbra fordulva egy kis erdőben találtuk magunkat. Utunk vége felé közeledtünk, beértünk Perőcsényre, ahol volt időnk még egy sörre a busz indulásáig. Elégedettséggel kortyolgattuk azt, az elmúlt nap kalandjaira gondolva közben.

A busz Szobra vitt minket, ahonnan vonattal utaztunk tovább Budapestre. A vonat a Dunakanyar mellett haladt el: a közeljövőben ezt is meghódítjuk (reményeink szerint egy hét múlva) biciklivel.

Viktor