Tábori konyha

Főzési módszerek, praktikák Tűz, mint az ételkészítés alapja Alkoholos túrafőző készítése házilag Kenyérkészítés (túléléskor) Főzelékkészítés (túléléskor) A hal elkészítése A nyúl és az emlősök elkészítése Ételreceptek

Itt a túra során vagy a táborban folytatott szószerinti főzésről lesz szó, amennyiben az étkezés és gyors ételkészítés érdekel titeket, akkor a következő bejegyzésünket javaslom: Étkezés és ételkészítés a túra folyamán.

A szabadban főzni felemelő érzés, mindenkinek javaslom kipróbálásra. Nincs is szebb annál, mikor egy könnyed túra után a délutáni napsütéstől az árnyékba húzódva készülődünk a sütéshez-főzéshez, vagy egy pokoli kemény túra után hulla fáradtan lehuppanunk a tábortüzünk mellé, majd nekiállunk a szalonnánk megsütésének a sötétségben éledő vadon neszei közepette.

Akárhogy is legyen, egy jó tábortűz az alapja mindennek. (A különböző tábori főzőkkel is lehet konyhatündért játszani, de azokkal oly könnyű a művelet, hogy nem térnénk ki rá külön.) A tűz megrakása közben lehet előkészíteni az ételt, megtervezni a menüt, majd nekiállni a sütésnek. Rengeteg módszer létezik az ételek elkészítésére - van, amihez lángoló tűz kell, van amit parázs felett vagy akár benne kell megsütni, van amihez csak forró hamu kell, de olyan is akad, melyet el kell ásni a tűz alá. Természetesen részletesebben is foglalkozunk a témával, válassz a menüpontok közül!

Főzési módszerek, praktikák

Hamarosan

Tűz, mint az ételkészítés alapja

Ételkészítésre alkalmas tüzünk a természetben vagy tábortűz formájában lehet, vagy valamilyen mesterséges főző (pl. tábori gázfőző) segítségével. Túlélő helyzetben szinte biztos, hogy csak a saját magunk által rakott tűzre számíthatunk, de egy túra során sem mindig áll rendelkezésünkre valamilyen mesterséges főzőalkalmatosság, vagy nem akarjuk azt használni. Ha a tábortűz ´elkészítése´ mellett döntöttünk, akkor a Tűzgyújtás részben kutatva rengeteg hasznos tanácsot találhatunk.

Eme részben viszont a különféle főzőkről szeretnénk szót ejteni, hogy eldönthessük, érdemes-e befektetni egy ilyenbe. Ha rendelkezünk ilyen modern főzővel, mely lényegében kiváltja az otthoni tűzhelyet, akkor a főzéshez nincs szükség túl sok új tippre és trükkre. Eme, ´Tábori konyha´ rész ezen a fejezeten kívül csak a tábortüzön való ételkészítéssel foglalkozik.

Az alkoholos főző egyszerűen, pár perc munkával otthon is elkészíthető, a pontos leírása megtalálható itt.

A megfelelő főző kiválasztásához két alapvető dolgot kell szem előtt tartanod: a túra alatt kb. mennyi időn át használjátok majd, és ehhez mennyi üzemanyagra lesz szükség. Sokféle túrafőzőt gyártanak - a könnyű, zsebre vágható mikro-főzőtől kezdve a dupla égőfejes főzőig, amely éppen csak befér az autó csomagtartójába. Neked melyik lesz a legjobb? A gázfőzők kényelmesebbek és tisztábban üzemelnek, de a cserepalack beszerzése nem mindenhol biztosított. A benzinfőzők teljesítménye sokkal jobb, üzemanyagot szinte bárhol, viszonylag olcsón lehet szerezni, de a főzőfej üzemeltetése körülményesebb. Az alábbi leírással szeretnénk megkönnyíteni a választást.

A megfelelő főző kiválasztásához két alapvető dolgot kell szem előtt tartanod: a túra alatt kb. mennyi időn át használjátok majd, és ehhez mennyi üzemanyagra lesz szükség. Sokféle túrafőzőt gyártanak - a könnyű, zsebre vágható mikro-főzőtől kezdve a dupla égőfejes főzőig, amely éppen csak befér az autó csomagtartójába. Neked melyik lesz a legjobb? A gázfőzők kényelmesebbek és tisztábban üzemelnek, de a cserepalack beszerzése nem mindenhol biztosított. A benzinfőzők teljesítménye sokkal jobb, üzemanyagot szinte bárhol, viszonylag olcsón lehet szerezni, de a főzőfej üzemeltetése körülményesebb. Az alábbi leírással szeretnénk megkönnyíteni a választást.

Hogyan működnek a túrafőzők?

A legtöbb modern túrafőző nagynyomású gázzal vagy folyékony üzemanyaggal működik. Mindkét típus gáz halmazállapotban égeti el az üzemanyagot. A folyékony üzemanyaggal működő főzők a folyékony állapotban tárolt anyagot közvetlenül az égés előtt alakítják gázneművé. A nagynyomású gáz folyékony állapotban van ugyan a palackban, de gázként jut ki a palack szelepén az égőfejbe.

A túrafőzők, függetlenül attól hogy gáz- vagy benzin üzeműek, két fő részből állnak: az üzemanyagtartály és a égőfej. Ez a két rész összecsavarozható, egyes modelleken a tartályt egy cső köti össze az égőfejjel. Amikor a főző üzemel, az üzemanyag a nyomás hatására a tartályból az égőfejbe jut. A gázpalackokban lévő nyomás eleve magas, a benzinfőzők tartályában viszont neked kell előállítani előmelegítéssel vagy egy kis pumpa segítségével. Az üzemanyag kiáramlik, majd az égőfejnél egy fúvókán oxigénnel keveredve meggyullad.

A főzők mérete, teljesítménye

A főzők teljesítménye a tüzelőanyagon kívül nagymértékben függ az égőfej méretétől és kialakítástól. A benzinfőzők égőfejének mérete és teljesítménye közel hasonló, azonban gázfőzőből zavarba ejtően sokféle méretű és formájú létezik.

Ha naponta csak 1-2 alkalommal, 5-10 percen át főzöl saját magadra, akkor egy pici, könnyű, kisebb teljesítményű főző is megfelelő lesz számodra, a legkisebb üzemanyagpalackkal. Átlagos túrázók naponta többször, több időn keresztül főznek, ezért a középméretű, nagyobb felületű égőfejeket részesítik előnyben, melyhez közepes gázpalackot választanak - a nagyobb palackon stabilabban áll a főzőre helyezett edény és a nagyobb égőfej is egyenletesebb, gyorsabb forralást biztosít. Ha több személyre kell rendszeresen főzni, vizet forralni, a kihajtható lábú, asztalra vagy földre helyezhető, nagyobb méretű készülékek az előnyösebbek, mert ezeken a nagy méretű edények is stabilabban állnak. Léteznek olyan különleges főzők is, amelyek komplex egységet képeznek egy hőcserélővel kiegészített edénykészlettel. Az edények kialakítása egyben szélfogóként is üzemel és szükségesetén az egész szerkezet felfüggeszthető akár a sátor belső rudazatára is. Ha családi autóstúrán túrán kempingeztek, és némi többletsúly nem probléma, a legjobb választás egy nagy méretű, két égőfejes, hatékony kempingfőző.

Végül, miután leszűkítetted a főzőválasztékot néhány, szóba jöhető modellre, tanulmányozd át a teljesítményüket is. A főzők használati leírásain erről az alábbi értékek tájékoztatnak:

• átlagos forralási idő:
  • ennyi idő szükséges 1 liter víz felforralásához tengerszinten, 20 °C-on
• átlagos hatékonyság:
  • 100 g üzemanyaggal ennyi vizet lehet felforralni
• égésidő:
  • ennyi ideig működik a főző maximális lángon az adott üzemanyagmennyiséggel
• btu/h:
  • a fűtési teljesítmény értéke, az az energia, amely képes 0.45 kg víz hőmérsékletét 0.56 °C fokkal emelni. (1 BTU/h = 0.293W) Minél magasabb ez az érték, annál forróbban ég a főző. Összehasonlításként a gyertya lángja kb. 100-300 BTU/h, egy szabadtéri grillsütő 25.000 BTU/h. A túrafőzők kb. 3000-10.000 BTU/h teljesítményűek.

Ezek az értékek a főzők maximális teljesítményét mutatják meg, tökéletes körülmények között. A szabadban azonban számos körülmény befolyásolhatja ezt a teljesítményt mint a hőmérséklet, a szél, az üzemanyag minősége, a tartály nyomása, vagy a főzőfej esetleges szennyezettsége.

A tüzelőanyag szállítása

A gázfőzőkhöz vagy gázcsere-telepeken tölthető vastag falú palackot, vagy vékony falú ún. ´eldobós´ palackokat árusítunk, ez utóbbiakat üresen is el kell vinned a megfelelő hulladék-szelektáló telepig. A benzinfőzőkhöz csak az arra rendszeresített üzemanyagpalackokat használd. A szabványos tartályok törhetetlenek, biztonságosan záródnak, menetük illeszkedik a főző üzemanyagcsövéhez, tehát semmi sem indokolja hogy bármi mással kiváltsd. Ügyelj mind a töltött, mind az üres üzemanyagtartályok, gázpalackok szállítása közbeni alapvető biztonsági előírások betartására. Ha repülőgéppel utazol, ne feledd, hogy semmilyen üzemanyag szállítása sem engedélyezett, ezért utazás előtt a főző tartályát teljesen ürítsd ki és szellőztesd ki. Gázpalackok szállítása repülőgépen egyáltalán nem engedélyezett.

Mennyi üzemanyagra lesz szükségem?

Az utazás során szükséges üzemanyag megbecsülése nem egyszerű, de általában elfogadható megközelítés, ha folyékony üzemanyaggal működő főzők esetében, normál időjárási körülményeket alapul véve, napi egy-egy meleg ital és egy gyorsan elkészíthető étel készítéséhez kb. 120 ml felhasználásával kell számolni. Ha az ivóvizet pl. hóolvasztással kell nyerned, nagyjából kétszer annyi benzint kell elhasználnod. Ha gázfőzőt használsz, a közepes méretű, 225-250 g töltősúlyú palack kb. 3 napi főzésre lesz elegendő két ember számára, nyári körülmények közt. A nagy tengerszint feletti magasságban, vagy a hidegben több üzemanyagra lesz szükséged.

Alkoholos túrafőző készítése házilag

Az első feladat kettő doboz sör elfogyasztása volt, aminek eredményes véghezvitele bizalommal töltött el az előttem álló tervek megvalósítása kapcsán.

Miután ´nagy nehezen´ kiürítettem a két doboz sört, fogtam egy tapétavágó kést, és a két doboz alját kb. 3 cm magasan körbevágtam.

Ezután az egyiket fogó segítségével betördeltem, azaz a vágás vonalára merőlegesen kis hajlításokat készítettem rajta, hogy majd a kettő összeillesztése akadálymentesen történjen.

A művelet befejeztével egy rajzszeg segítségével először középen készítettem kilenc kis lyukat, aztán a szélén körben nyolcat.

A közepén lévő lyukakon töltöm bele az üzemanyagot, a denaturált szeszt, a szélén lévő lyukakon fog jönni a láng.

A lyukak sikeres létrehozását követően összeillesztettem a kettő aljat, és gyönyörködtem az eredményben.

Ezután magamhoz vettem a kulacsomat, az üzemanyagot és a főzővel együtt kivonultam a kertbe, hogy működésre bírjam a művet.

Most nem akartam a tűzgyújtás ´autentikusabb´ módszereivel próbálkozni, gyufát vittem magammal, a főző kipróbálásán volt a hangsúly. Kerestem egy szélvédett helyet, a főzőt egy cserépalátéttel is védtem. Töltöttem denszeszt a főzőbe, és középre helyeztem egy öt forintos érmét, amivel lezártam az ott lévő lyukakat.

Nem tudtam, hogy mennyi folyadékot használjak, kísérletezgettem, sok gyufát használtam el. Végül megindult a folyamatos égés.

A kulacsból vizet töltöttem a csajkába, ráhelyeztem a főzőre, kezdődhetett a vízforralás.

Sajnos, volt, hogy elaludt a láng, újra kellett gyújtani. Aztán meglepően gyorsan felmelegedett a víz, megjelentek a ´győzelem buborékai´...

Az eredménnyel meg voltam elégedve, jóleső érzéssel kortyolgattam a mínuszok között a kávét.

Számomra megint beigazolódott, hogy a lehető legtöbb dolgot nyugodt körülmények között ki kell próbálni. Így lehet rájönni a hibákra, kijavítani azokat, és ha esetleg ´éles helyzetben´ leszünk rászorulva, akkor az ismert és kipróbált módszerek megadják a szükséges biztonságérzetet.

Használata: Begyújtása (Yt), illetve a folyamat leírása, indoklása: Egy túravezető apró vadkempinges tippjei, trükkjei

Kenyérkészítés (túléléskor)

Amikor erről hallunk, akkor bonyolult ´műveletsor´, és speciális sütőkemence jut az eszünkbe. A túlélő számára azonban készülhet kemence, és egyéb sütőipari kellék nélkül is jó minőségű kenyér. A háborús tapasztalatok szerint az elhagyott településeken az egyik leggyakrabban fellelhető élelmiszer a liszt. A harctevékenység elől menekülő lakosok ugyanis a konzerveket, cukrot, és az egyéb azonnal fogyasztható élelmiszert magukkal viszik, de a lisztet legtöbbször nem. Egy kiló liszt akár egy heti élelmiszerszükségletünket is fedezheti. A napi minimális kenyér mellé ugyanis már nagyobb mennyiségű növényi táplálék, pl. csalánfőzelék, akácfavirág, csipkebogyó is fogyasztható a nélkül, hogy gyomrunkat túlságosan megterhelné. A kenyér ugyanis segíti a nehezebben emészthető növényi rostok felszívódását is, sőt még az állati eredetű zsiradékok lebontását is.

A ´kenyér massza´ elkészítéséhez lisztre, (ha van) sóra és vízre van szükségünk. A liszt 1/8-1/10 részét mindig félretesszük. Ezzel történik később a sütésre használt konzervdoboz tetejének megszórása, esetleg a túl vizesre sikerült massza szárítása. Fél kiló lisztet keverjünk össze kb. gépkarabély hüvelynyi sóval, és 3-4-szer ennyi vízzel. Ezt a keverést csajkában, vagy egy nagyobb konzervdobozban célszerű végezni. Keverőfának kb. 3-4 cm vastag ágat vágjunk, és a kérgét a csajka magasságában húzzuk le. Ezzel is csökkenthetjük a kenyértészta szennyeződését.

A talajra leülve vagy letérdelve erősen lábunk közzé szorítjuk a csajkát, és a sűrű tésztát a két kézzel megmarkolt kavarófával mozgatjuk. A dagasztást min. 15-20 (30) percig kell végezni. A kenyérmassza akkor kész, amikor már nem ragad hozzá a csajka oldalához, hanem elválik attól.

Amennyiben nincsen csajkánk se, akkor ezt a műveletet végezhetjük például nylon reklámszatyorban is. Ennél a módszernél a berakott kenyérmasszát kívülről addig nyomkodjuk, amíg ez is elválik a zacskó falától. Számítsunk arra, hogy ez nem mindig bírja ki a teljes dagasztást, ezért általában két zacskót célszerű a kenyérdagasztáshoz előkészíteni. Előfordulhat, hogy nem rendelkezünk csajkáva, konzervdobozzal, de még reklámszatyorral sem. Ilyenkor a tapasztalatok szerint mindössze csak negyed kiló lisztet célszerű a kezünkben meggyúrni, mert többet nem tudunk veszteség nélkül elkészíteni. A kész tésztát azonnal süthetjük, de észrevehetően ízletesebb lesz, ha még egy fél órát pihentetjük a kenyérmasszát. Kenyerünk formája nem a hagyományos cipó, ezért más eszközök is kellenek hozzá.

Kürtős kalács: Ez a szükségkenyér a nevét formájáról kapta. Keressünk egy kb. 1,5 méter hosszú és 2-3 cm vastag botot, majd fél méter hosszan húzzuk le a kérgét. A nyársrúd kérgezett részére kerül majd a kenyérmassza. A tésztából hüvelykujj vastagságú hurkát gyúrunk. A botra való felillesztést úgy kezdjük, hogy az első 4-5 cm-es hengert a bot hosszába, végével a másik botvég irányába fektetjük, majd a tésztát a botra merőlegesen fordítva, a korábbi tésztacsíkot leszorítva, sűrűn tekerjük a kenyérmasszát. Amikor a tekeréssel a tészta végéhez közeledünk, akkor ugyanezt a módszert alkalmazzuk a tészta másik végének rögzítéséhez is. A botot célszerű két vagy egy ´Y´ alakú ágon feltámasztva megsütni. A sütési idő ugyanis 30-40 perc, tehát parázs felett, lassú tűzön kell barnára sütni.

Pogácsa: A kenyérsütés legősibb módja. A tüzet úgy kell ehhez elkészítenünk, hogy majd a meleg kövek adják a sütőlapot. Célszerű a köveket gondosan kiválasztanunk. A porózus, víztartalmú kőzet, pl. a mészkő a melegítés hatására szétrobbanhat. A nagy erővel szétrepülő szilánkok súlyos sérüléseket is okozhatnak. A tűz köré rakott köveket egyenként gondosan megválogatjuk, pl. gránit, bazalt stb. A kövek felületét lemossuk, és célszerű közben a felületet egy gyökérkefével is megtisztítani. A gyakorlati tapasztalatok szerint legalább fél órás intenzív tűz szükséges, hogy a kövek kellő hőfokra hevüljenek. A kenyérmasszából 1,5-2 cm vastag és 6-8 cm átmérőjű pogácsákat kell formálni. Célszerű a meleg kövek felületét vékonyan belisztezni, ezzel is segítve, hogy ne tapadjon rá a kenyér. A pogácsákat gyakran forgatva közel fél óráig kell sütni ahhoz, hogy valóban átsült, és ízletes legyen.

Lángos: Sokak szerint ez a legízletesebb szükségkenyér. Elkészítéséhez mindössze egy fémlemez, vagy 1-2 üres konzervdoboz szükséges. A honvédségnél leggyakrabban adott 400 gr-os nagykonzerv doboza megfelel erre a célra. Az üres doboz oldalát néhány helyen célszerű egy késsel kilyukasztani. A doboz tetejét letisztítjuk, majd vékonyan belisztezve a parázsba rakjuk. A tetejénél kb. fél cm-rel kisebb átmérőjű lángost gyúrunk, amelynek a vastagsága nem éri el az egy cm-t. A késpengével időnként megfordított kenyér mindössze negyed óra alatt elkészül. A levett lángos helyét ismét belisztezzük, majd újabb adaggal folytathatjuk a sütést. Amennyiben kevés időnk van, akkor a konzerv levett tetejét is használhatjuk sütésre, de ez már lényegesen több ügyességet igényel (kenyér megfordítása, stb.).

Főzelékkészítés (túléléskor)

Hamarosan

A hal elkészítése

Magyarországon az egyik leggyakoribb hal a ponty, amelynek elkészítését a jegyzetből elsajátíthatjuk. Természetesen ezzel a módszerrel keszeget vagy más halat is feldolgozhatunk, mivel ezek előkészítése csak kisebb sajátosságokban térnek el egymástól.

Amennyiben élő halat kell elkészítenünk, az első mozzanat annak leütése. Ehhez egy kemény tárgyra, pl. nagyobb konyhakésre, vasrúdra van szükség. A pontyot egy deszkára, farönkre állítjuk gerincével felfelé. Ebben a helyzetben erőteljes ütést kell mérni, pl. a konyhakés fokával a hal kopoltyújának test felöli végére. Szükség esetén meg kell ismételni az ütést, és csak ez után folytassuk a tevékenységet.

Amikor a halat pikkelyezzük, érdemes úgy végezni, hogy a száján benyúlunk vagy a mutató, vagy a középső ujjunkkal, és így megfogva a halat egyik oldalára lefektetjük. Az ujjunkat kicsit begörbítve, behajlítva jobban meg tudjuk fogni a halat. A pikkelyeket a farkától a feje irányába késsel kell lekaparni. Vigyázni kell, mert a ponty hasánál a pikkelyek világosabbak, nehezebben észrevehetők, gyakorlatlanabb túlélők ezért gyakran a hal hasát csak felületesen tisztítják meg. Amikor ezt befejeztük, tehát a pikkelyezésnek vége, érdemes lelógatni a halat, és a maradékot szépen le tudjuk húzogatni a késnek az élével. Közben a kést gyakran érdemes tisztítani.

A hal belezését a végbélnyílás fej felöli részén kezdjük. Finoman, kissé beszúrunk a késsel, éppen csak a hegyével, nehogy mélyre szaladjunk, és elkezdjük a fej irányába felvágni a has közepét. A tevékenység során figyeljünk arra, hogy a beleket semmiképpen se sértsük meg. Az uszonyoknál csontos a halnak a hasi része. Itt akár a fej irányából is elkezdhetjük, amíg a két vágás össze nem ér. Utána folytatjuk egészen a kopoltyú aljáig. Vigyázzunk hogy az ujjunkat a hallal együtt el ne vágjuk. A fej mögött van egy erősebb csontos rész. Ezt megroppantjuk, és ezáltal látható lesz a hal bele. A fejet egészen a szájáig kell felvágni.

A hal belső részeinek az eltávolítása a végbélnyílástól előrefelé történik. Egyszerűen a kezünkkel a hasüregbe benyúlva kivehetjük a belső részeket. Természetesen maradnak a halban különféle hasfal, hasnyál darabok, de azt később eltávolíthatjuk. Ezt követően a kopoltyúnak a kiszedésével folytatjuk. A kopoltyúfedél eltávolítása után kiszedjük a hal kopoltyúját. Ez erősen porcos része a halnak és elfogyasztása nem célszerű. Nagyon kell figyelni arra, hogy a halnak a csontjai ne sértsék meg a belező kezét. Érdemes inkább kicsivel lassabban dolgozni. Jól észrevehetők a hal koponyájában a kis redők, amelyek ha erősebben megfogják, megsértik az ember kezét. A következő mozzanat a szemek a kiszedése. Belülről kifelé kinyomva tudunk segíteni, majd késsel kivágjuk. Óvatosan vigyázva vegyük ki a szemet, nehogy elvágjuk a szemgolyót. Mindkét oldalon elvégezzük ezt a műveletet.

A pontyféléknél található a halban a kopoltyú és a test találkozásánál egy úgynevezett keserű fog. Amennyiben ezt benne hagyjuk a halban, akkor az egészet keserűvé teszi. Tehát az egészet ki kell vágni. Ez egy kemény csontos rész, amelyet éles késsel kivágunk, majd alányúlva kipattintjuk. A pontynak, balinnak, aranyhalnak van ilyen szerve.

A következő mozzanat a hal lemosása a vértől, maradék pikkelyektől és a rárakódott egyéb szennyeződésektől. A mosást lehetőleg folyóvízben végezzük. A halnak nemcsak a külsejét, hanem a belsejét is megmossuk. Ehhez lehetőleg sugárban folyatjuk a vizet, és kézzel segítve kivesszük a bennmaradt húscafatokat, hájdarabokat vagy hasnyálmirigy darabokat. Miután így megtisztítottuk, a hal elkészítése következik vagy főzve, vagy parázson.

A nyúl és az emlősök elkészítése

A nyúlnak mind a házi, mind a vadon élő változatát azonos módon készíthetjük el. A nyúl megnyúzása, darabolása helyenként kisebb-nagyobb eltéréssel történik, de a bemutatott változat a leggyakoribb nálunk. Az élő nyulat a gyakorlott vadászok a tarkóra mért erős kézütéssel ölik meg. Amennyiben nincs ebben gyakorlatunk, akkor inkább egy vastag bottal végezzünk az állattal. Ez úgy történik, hogy a gyengébb kezünkkel megfogjuk a nyúl két hátsó lábát, és annyira felemeljük, hogy az állat feje kb. a térdünk magasságában lógjon. A nyúl megfogásánál célszerű bőrkesztyűt viselni, mert annak a lábujjkörme könnyen megsértheti a kezünket. A kb. 8-10 cm átmérőjű husánggal a nyúl tarkójának és gerincének csatlakozására kell ütni. Az erős csapás után azonnal be kell szúrni az állat torkánál, és kifelé átvágni az ereket és a bőrt. Fontos, hogy jól kivéreztessük az állatot, mert a bennmaradt vér erősen lerövidíti a hús eltarthatósági idejét.

Amíg a ´nyúl kicsöpög´, addig egy vízszintes ágra két kötélhurkot erősítünk. Ezek alja a fejünk fölött hozzávetőlegesen 20 centiméter, egymástól való távolságuk pedig közel kétarasznyi legyen. A nyúl így olyan magasan van, hogy ebből a helyzetből kényelmesen megnyúzhatjuk, és kibelezhetjük. Egyszerű csúszóhurkot készítünk, melybe berakjuk a nyúl két lábát, közvetlenül a tappancsa alatt. Azért ide, mert közvetlenül itt fogjuk majd elvágni a lábát.

A nyúlnak nagy szőre van. A nyúl has oldalán a két hátsó lába között, a lábhajlatban megkeressük azt a részt, ahol a legkisebb a szőr, és ott szúrunk be egy éles késsel. Itt finom bevágást teszünk a bőr alá, és teljesen fölfelé, egészen a felkötő hurokig átvágjuk a bőrt. Nagyon kell vigyázni, hogy csak a bőrt vágjuk, és az inakat ne sértsük, mert azok tartják a nyulat. Amikor felértünk a vágással közvetlen a kötélig, akkor a hurok alatt körbevágjuk a nyúl lábán a bőrt. Hátul is vannak inak a lábon, tehát ott se sértsük meg azokat. Amennyiben így elkészültünk az egyik hátsó lábbal, a másik belső combnál hasonlóan bevágunk, és megismételjük a tevékenységet. Óhatatlanul is előfordulhat, hogy egy-két szőrszálat átvágunk, de ezektől majd a húst később meg kell tisztítani.

Amikor mindkét lábbal elkészültünk, akkor a combtőben a két beszúrás helyén a bőrt megfogva benyúlunk, egy-egy ujjunkkal kihúzzuk a bőrt, és belülről kifelé átvágjuk. Itt is vigyázunk, nehogy megsértsük a beleket.

A nyúl lábáról lehúzzuk a bőrt és közben, ha szükséges késsel is segítünk. Mindkét hátsó lábánál a lábfejig lefejtjük, majd a két láb között hátrafelé haladva folytatjuk a nyúzást. A farcsont tövében a nemi szerv és a végbélnyílás átvágásához hátrahúzzuk a nyúl farkát.

A hagyományos módszer, amikor egyben lehúzzuk a nyúlnak a bundáját. Ehhez kb. 20-30 kg-os erővel kell a föld felé húzni a nyúl bőrét, de helyenként késsel is óvatosan segíteni kell. Addig kell a bőrt húzni, amíg a nyúl első lábai ki nem jöttek a bőrből. Az első láb könyökhajlata alatt beszúrunk késsel, és átvágjuk a rögzítő inakat. Ezután egészen a forgóig ki tudjuk húzni a lábakat. A bőrtől megszabadított lábakat egyszerűen eltörjük a forgók alatt, és késsel segítve mindkettőt elvágjuk.

A következő mozzanat a nyúl kibelezése. A nemi szerveknél teszünk egy kis vágást, vigyázva arra, hogy a beleket ne sértsük meg. Utána az állat medencéjét kezünk hátrafeszítésével megroppantjuk. A felvágott kis részen be tudunk nyúlni a hasüregbe. A középső és a mutató ujjunkat beletesszük a kis résbe, és lefelé tartva a két ujj által kihúzott hasfal közé illesztett késsel, lassú mozdulatokkal átvágjuk a bőrt. Így haladunk, miközben fokozottan vigyázunk arra, hogy a beleket nehogy megsértsük. Miután felvágtuk a hasát, megfogjuk a végbélnyílást, és azt körbevágva fentről elkezdjük kihúzni a beleket. Óvatosan kivesszük a belekkel a húgyhólyagot is. Ügyelni kell arra, hogy ha a húgyhólyag és a bél tartalma belefolyik a húsba, akkor az gyakorlatilag ehetetlenné válik. A háj mögé benyúlva az egész belet a saját súlyától fogva ki lehet húzni. Természetesen, ahol nem jön ki, ott késsel egy kicsit besegíthetünk, hogy a belek könnyebben elváljanak a has belsejétől. A vágást egészen a tüdőig végezzük. Idáig az egész belső részek kijönnek az állatból.

A tüdőüreget a nyelőcsőig elöl középen teljesen átvágjuk. A szív és tüdő kiszedésével a mellhártyát is ki kell vágni. Ez szinte ´adja magát´, mert könnyen elválik a bordától. Ilyenkor a maradék vér is kijön az állatból.

A májat levágjuk a már kiszedett belsőségről. Meg kell vizsgálni, mert esetleges elváltozása utal az állat betegségére. Foltos, elszíneződött vagy megkeményedett máj jelzi az állat betegségét, tehát ilyen nyulat ne fogyasszunk. A májban található az epe. Ez úgy néz ki, mint egy hernyó. Egy kis zöldesszürke, hengeres szerv. Ezt nagyon gondosan ki kell vágni a májból, mert különben keserűvé, ehetetlenné teszi a májat. Érdemes a májból némi részt is kikanyarítani inkább, nehogy az epe belekerüljön a májba.

A fej levágása következő mozzanat. Ezt a koponyához legközelebb levő hátsó nyakcsigolyánál kezdjük el. Mivel a nyulat itt ütöttük le, a nyakcsigolya már eleve sérült, esetleg szilánkosan. Célszerű azt a pontot késsel megkeresnünk, ahol a két csigolya illeszkedik. Így nem kell csontot vágnunk, hanem csak bemetszés után leválaszthatjuk a nyúl fejét. A fejjel együtt természetesen az állat bőre is leesik.

Ekkor mosás előtt még egyszer ellenőrizzük a nyulat. Az összes szőrt eltávolítjuk róla, és az esetleges béldarabokat is. A kövérebb nyúl belsejében levő hájdarabokat érdemes belefőzni, mert kalóriadús táplálék. Ha nincs rá szükség, ki is dobhatjuk.

Néhány kisebb településen a kötélen függő nyulat darabolják, és így végül csak a tappancsai maradnak felfüggesztve. A gyakoribb elkészítési módszer - amelyet olvashatunk is - az, hogy az állatot a kötélről levágva készítjük elő a további feldolgozásra.

Az állat mosása során annak testét teljesen megtisztítjuk minden szőrtől, szennyeződéstől, majd a belsejét is kimossuk a vértől.

A nyúl ehető fő testtájai: a két mellső, és a két hátsó láb, a bordák, az oldalsó hasizom, a vesepecsenye, illetve a háta. Először leszedjük a két hátsó combot. Megkeressük a combnak a forgóját, kicsit benyúlunk a késsel, és a késheggyel körbevágva a forgót szinte kipattinthatjuk, és kiszedjük a nyúl testéből a hátsó lábat. Ugyanezt tesszük a másik hátsó combnál is.

A következő a lapockák, és a nyúl oldalának, első lábának lemetszése. Tehát a lapockákat, és a mellső lábat egybe szedjük le. Az oldalsó húsrésznek, hasfalnak a leszedése következik. Leszedjük a bordákról is. Ennek során arra figyelünk, hogy lehetőleg a vesepecsenyébe ne vágjunk bele, ne sértsük meg azt. A bordák átvágásához éles késsel először belülről megkarcoljuk azokat, majd le lehet törni. Így már késsel rásegítve könnyen levághatjuk a bordás részt. A bordákat természetesen előzőleg letörtük a gerincről. Ugyanaz a rész, ami a disznónál a karaj, az a nyúlnál a vesepecsenye. A gerinccel párhuzamos vágásokkal lebonthatjuk a gerincről ezt a részt. Sokak szerint ez a legfinomabb része a nyúlnak, mivel gyakorlatilag egy tiszta színhús darab. A nyúl hátán - a legtöbb vadhoz hasonlóan - egy kis hártya van. Ezt mindenképpen vágjuk le róla. Ez egy kicsit bonyolultabb, aprólékos művelet. A hártya bele van ágyazódva a gerinc vonalába, ezért türelmesen, akár két irányból is lefejthetjük azt.

Ahhoz, hogy egy csajkába beleférjen a gerinc is, érdemes kisebb darabokra felvágni. A gerincet a tervezett elvágás helyén megroppantjuk, majd késsel körbevágva kisebb részekre szabhatjuk.

Sütéskor a zsiradékok kiégnek a vadból, ezért sok értékes tápanyag eltávozik a húsból. Főzésnél viszont a távozó zsiradékok bennmaradnak a hús levében, tehát ez gazdaságosabb módszer.

Ételreceptek

Hamarosan